Fogalma szerint a pótbefizetés a korlátolt felelősségű társaság tagjai által a társasági szerződésben vállalható kötelezettség alapján a társaság legfőbb szerve által elrendelhető, a társaság részére teljesítendő szolgáltatás, amelynek célja fedezet nyújtása a társaság veszteségeire.

A pótbefizetésnek és a pótbefizetés visszatérítésének elrendelése a társaság legfőbb szervének, azaz a taggyűlésnek a hatásköre, de annak, hogy a taggyűlés a pótbefizetést ténylegesen elrendelő határozatot hozhasson, vannak előfeltételei.

Ha a társasági szerződés nem tartalmazza a pótbefizetés elrendelésére vonatkozó feljogosítást, és mégis szükségessé válna pótbefizetés, akkor az a megfelelő eljárás, hogy először a társasági szerződést kell úgy módosítani, hogy abba bekerüljön a pótbefizetés lehetősége, majd ennek alapján lehet meghozni a taggyűlési határozatot.

A pótbefizetést elrendelő társasági határozat tartalma:

  •  a tagok kötelezése pótbefizetés teljesítésére,
  •  a pótbefizetés teljes összegének és ebből az egyes tagokra eső összegnek a meghatározása,
  •  a pótbefizetés határidejének rögzítése,
  •  a pótbefizetés teljesítésének módja.

A pótbefizetés adózási következménnyel nem jár, mert a jogalkotó úgy alakította ki a pótbefizetés elszámolásának számviteli rendszerét, hogy az a saját tőke elemeit érinti. A saját tőke elemei között pedig adózott források szerepelnek, ezért ezekhez bármilyen adójogi következmény fűzése kétszeres adóztatáshoz vezetne.

A veszteség fedezetére kapott pótbefizetés összegét a lekötött tartalékok között kell kimutatni. Elszámolása a pénzmozgással egyidejűleg történik, és mindaddig a lekötött tartalékban kell tartani, amíg vissza nem fizetik [Számviteli törvény 38. § (4) bek.]

Amennyiben a pótbefizetés annak visszafizetése között tulajdonosváltás történik, és a pótbefizetésről az üzletrész-adásvételi szerződésben külön nem rendelkeztek, akkor a pótbefizetés összegét a visszafizetéskori tagnak, tulajdonosnak kell átutalnia, azaz a pótbefizetést teljesítő tulajdonos helyett a jelenlegi tulajdonos kapja vissza a pótbefizetés összegét.

Az euróban teljesített pótbefizetésnek a lekötött tartalékba könyvelendő forintértékét az Szt. 60. §-ának (1) bekezdése szerint kell meghatározni, a devizaszámlára kerülő devizabekerülés napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított értékben. A lekötött tartalékba könyvelt pótbefizetés így meghatározott forintértéke a visszafizetésig nem változik.

Visszafizetni azonban csak annyit lehet, amennyi ilyen jogcímen forintban a lekötött tartalékban van. Ha a tagok részére a pótbefizetést euróban kell visszafizetni, a lekötött tartalékban lévő pótbefizetésből csak annyit lehet visszafizetni, amennyi eurót a visszafizetéskor a lekötött tartalékban lévő forintösszeg ellenében a piacon vásárolni lehet. Ha ez az eurómennyiség kevesebb lenne, mint amennyit a tagok befizettek, és a tagok ragaszkodnak az általuk euróban befizetett összeghez, akkor a különbözetet végleges pénzeszközátadásként kell elszámolni.

A pótbefizetés kapcsán a társaság rendelkezésére bocsátott pénzeszköz alkalmas lehet akár tagi kölcsön visszafizetésére is. Ehhez azonban fontos betartani a pénzmozgás sorrendjét: először kell a társaságba a pótbefizetést befizetni, és utána lehet a tagi kölcsönt visszafizetni. A vagyonosodási vizsgálattól tartó magánszemélyek tehát mindenképpen gondoskodjanak ilyen összegű adózott vagyonról.