Fizetési könnyítés a fizetési halasztás és részletfizetés adóhatóság által történő engedélyezése.
Hivatalból fizetési könnyítés és/vagy részletfizetés nem biztosítható, kizárólag kérelemre. Fizetési könnyítés biztosítására csak az adóhatóságnál nyilvántartott tartozás tekintetében van mód. Fizetési halasztás engedélyezése esetén a fennálló köztartozást az eredeti esedékességet követő időpontban lehet megfizetni.
Részletfizetés engedélyezésénél a tartozás részletekben való teljesítése válik lehetővé. Fizetés halasztás és részletfizetés az adó megfizetésére kötelezett személy (Art. 35. § (2) bekezdés) javára is engedélyezhető.
Fizetési könnyítés, akkor engedélyezhető, ha a fizetési nehézség
- a) a kérelmezőnek nem róható fel, illetve annak elkerülése érdekében a tőle elvárható körültekintéssel járt el, továbbá
- b) átmeneti jellegű, a későbbiekben a megfizetésre sor kerül.
Az adóhatóság átmenetinek tekinti a fizetési nehézséget, ha a vevőtartozások, szállítói kötelezettségek, valamint a várható eredmény egybevetésével várható a tartozás jövőbeni megfizetése.
Az adóhatóság az említett körülmények értékelésére mérlegelési jogkörrel rendelkezik.
Magánszemélynél a fizetési könnyítés biztosításához elégséges a b) pontban foglaltak fennállta, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az azonnali vagy egyösszegű megfizetés családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeit tekintve számára aránytalanul súlyos megterhelést jelent.
Nem engedélyezhető fizetési könnyítés:
- magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra,
- a beszedett helyi adóra,
- a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra.
A fizetési könnyítés megadását az adóhatóság feltétel(ek)hez kötheti. A fizetési könnyítésről rendelkező határozatban az adóhatóság köteles felhívni adózó figyelmét, ha nem teljesíti az előírt feltételeket vagy az esedékes részletek befizetését elmulasztja, akkor a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy összegben azonnal esedékessé válik. A fizetési könnyítésre irányuló kérelmet elutasító első fokú határozat ellen adózó a másodfokú adóhatóságnál fellebbezéssel élhet, melyben kizárólag azt vitathatja, hogy első fokú adóhatóság megfelelően mérlegelte a körülményeket.
A fellebbezést elutasító másodfokú határozat ellen bírósági jogorvoslat nem vehető igénybe.
A kérelem teljes vagy részbeni pozitív elbírálása esetén a fizetési könnyítés időszaka az adóhatóság pótlékot számíthat fel, melyet a kérelem elbírálásáról hozott határozatban elő kell írni adózó terhére. A pótlék a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamattal egyezik meg. A pótlékot az esedékes részlet után a határozat keltének napjától az adóhatóság által megszabott fizetési határidő napjáig tartó időszakra kell fizetni.
Ha a magánszemély – ideértve az egyéni vállalkozót is – az esedékesség előtt nyújtja be kérelmét, akkor az adóhatóság az esedékességet követő naptól az első fokú határozat napjáig terjedő időszakra írhat elő pótlékot. A pótlék mértéke a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamat. Ez akkor is igaz, ha az adóhatóság a kérelmet elutasítja.
Magánszemély esedékesség után előterjesztett kérelméhez kapcsolódóan, annak első vagy másodfokon történő elutasítása esetén, a tartozás után az esedékesség napjától az első fokú vagy másodfokú határozat jogerőre emelkedése napjáig tartó időszakra a „normál” késedelmi pótlékkal egyező mértékű pótlékot ír elő az adóhatóság.
Az elutasító első fokú vagy másodfokú határozat jogerőre emelkedése után továbbra is a normál késedelmi pótlékot szabja ki az adóhatóság a tartozás után, annak meg nem fizetéséig.
Ha a kérelemnek az első vagy másodfokú adóhatóság egészben vagy részben helyt ad, akkor a normál késedelmi pótlékot az első fokú határozat keltét megelőző napig számítható fel.
E szabályokból következően a magánszemély akkor jár legjobban, ha kérelmét még az esedékesség előtt nyújtja be, úgy, hogy azt az adóhatóságnak módjában álljon az esedékesség napjáig, illetve az esedékesség napját követő legkorábbi időpontban jogerősen – lehetően pozitívan – elbírálni.
Jogi személy és egyéb szervezet esetében – akár esedékesség előtt, akár esedékesség után terjeszti elő kérelmét –ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mintha magánszemély esedékesség után nyújtotta volna be kérelmét.
Jogi személy és egyéb szervezet akkor jár legjobban, ha kérelmét a lehető legkorábban nyújtja be, annak érdekében, hogy azt az adóhatóságnak módjában álljon a lehető legkorábban jogerősen – pozitívan – elbírálni.
Az előzőekben említett pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlő körülmény fennállása esetén mellőzhető. A normál késedelmi pótlék alapjába az adóhatóság nem veheti figyelembe azt a tartozást, amelyre az adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezett.
Amennyiben az előírt határidőben nem kerül megfizetésre az esedékes részletet, akkor a fennmaradó tartozás után az előírt esedékesség napjától az adóhatóság a normál késedelmi pótlékot (jegybanki alapkamat kétszerese) írja elő. Nagyon sokszor a vállalkozások abban a tévedésben vannak, hogy az esedékességtől a kérelem jogerős elbírálásáig nem terheli a tartozást pótlék, így annak megfizetésének kötelezettségével nem számolnak. A kérelem jogerős elbírálásáig fizetendő pótlék nem a kérelem benyújtásának évében kerül előírásra folyószámlán, hanem csak a következő évben, s ez váratlanul éri a vállalkozásokat.
Önmagában a szerződésben foglaltakra az adóhatóság nem alapozhat megállapítást
Az ellenőrzés nem tisztázza tényállást azzal, hogy a szerződésben foglaltak tényként kezeli, miközben a tényleges tényállás a szerződéstől eltérő. Az Art. 1. § (7) bekezdését, amely szerint minden ügyletet, gazdasági eseményt valós tartalma alapján kell minősíteni. Amennyiben a tényleges tényállás nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, akkor az ellenőrzésnek a tényleges tényállás alapján kell az ügyletet megítélnie. Az ellenőrzés nem alapozhatja megállapításait a szerződésben foglaltakra, ha a tényleges tényállás eltér a szerződéstől. Az Art. 97. § (4) bekezdése alapján az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az ellenőrzés nem tesz eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, ha a szerződésben foglaltakat tényként kezeli. Az ellenőrzésnek mindenképpen vizsgálat tárgyává kell tennie, hogy a szerződésben foglaltak milyen mértékben valósult meg.