Az Mt. a rendes munkahelyen kívüli foglalkoztatás három típusáról szól. Ezek

  • a kiküldetés (Mt. 105. §),
  • a kirendelés az Mt. 106. §-a alapján és
  • a kirendelés az Mt. 150. § (1) bekezdése alapján.

Munkahelyen kívüli munkavégzés – korlátai

a)  Az Mt. szerint a kiküldetés esete áll fenn, ha a munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyen kívüli munkavégzésre kötelezi a  munkavállalót, feltéve, hogy ezen idő alatt is a munkáltató irányítása  és utasításai alapján  végez munkát. Nem minősül azonban kiküldetésnek, ha a munkavállaló a munkáját – a munka természetéből eredően – szokásosan telephelyen kívül végzi. Változó munkahely esetén szokásos munkahelynek a munkáltató azon telephelye minősül, ahol a munkavállaló munkáját a beosztása szerint végzi.

Nem  kötelezhető kiküldetésre a munkavállaló, ha az rá nézve – különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi  állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel járna. Nem kötelezhető belegyezése nélkül  más  helységben  végzendő  munkára  a  nő terhessége  megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. Ezt a rendelkezést – 2001. július 1-jétől – megfelelően alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is.

A  kiküldetés várható időtartamáról  tájékoztatni  kell  az  érintett  munkavállalót, és  ebben az esetben  is  alkalmazni  kell  a  munkakörön  kívüli  foglalkoztatás  esetére előírt időkorlátokat.
Kiküldetés esetén – a felek  eltérő   megállapodása, illetve az Mt. eltérő rendelkezése  hiányában  –  a  munkavállalót  a  munkaszerződés  szerinti  munkabér  illeti meg. Ha pedig a munkavállaló a kiküldetés során, részben vagy egészben, munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót  megillető  munkabér megállapítása tekintetében már természetszerűleg az átirányítás esetében megállapított szabályok alkalmazandók.

Kiküldetés esetén gyakran jelentős az utazási idő. Az Mt. ezzel kapcsolatban a belföldi kiküldetés esetére ad szabályt. Eszerint ilyenkor, ha az utazási idő   a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidején kívül esik, a munkavállalót – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – személyi alapbére negyven százaléka illeti meg.

Az előbbi szabállyal összefüggésben kérdéses lehet, hogy mi tekintendő utazási időnek. Az Mt. szerint ennek minősül:

  • a személygépkocsival történő utazás esetén annak indulásától a megérkezésig eltelt idő,
  • a tömegközlekedési  eszközzel történő utazás esetén annak  indulásától  a megérkezésig tartó, valamint az átszállással eltöltött idő,
  • a tömegközlekedési eszköz megérkezésétől a kiküldetés szerinti munkavégzés megkezdéséig valamint a munkavégzés befejezésétől a tömegközlekedési eszköz indulásáig eltelt idő. A kiküldetés során felmerülő költségek megtérítéséről kimondja az Mt., hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak  megfizetni  a  jogszabály alapján  eleve megillető  költségtérítésen túlmenően felmerült szükséges és igazolt többletköltségeit.

b) A rendes munkahelyen kívül, időlegesen végzendő munka különleges esetét jelenti a kirendelés. Kirendelésről egyébként akkor beszélünk, amikor a munkavállaló nem   csupán   másik   munkáltatónál végez egy ideig munkát, hanem akkor, ha a munkavégzés eleve a másik munkáltató részére történik. A szabályok a kirendelés kétféle esetéről rendelkeznek: az egyikről az Mt. 106. §-a, a másikról az Mt. 150. §-ának (1) bekezdése.

ba)  Az  Mt. 106. §-a  alá  tartozóan  kirendelésre csupán azokban az esetekben kerület sor, amikor a munkáltató a munkavállalót alkalmazó munkáltatóval valamilyen tulajdonosi jogosultság folytán kapcsolatban áll. Ebben az esetben a kirendelés feltétele, hogy a munkavállaló olyan munkáltatónál végezzen munkát

  • amelynek tulajdonosa – részben vagy egészben – azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy
  • a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa  a másik munkáltatónak, vagy
  • a  két  munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.

bb)  Az Mt. 150. §-ának  (1)  bekezdése  esetén  kirendelésre akkor  kerülhet  sor, ha  a  munkáltató  foglalkoztatási kötelezettségét  – működési körében felmerült okból – átmenetileg nem tudja teljesíteni. Ebben az esetben tehát a számításba vehető munkáltatók köre nincs korlátozva, a garanciális feltételek megtartása mellett a kirendelés bármely munkáltatónál végzendő munkára irányulhat.

A kirendelés bármelyik esetében alkalmazni kell az alábbi jogszabályi
korlátokat és előírásokat:

  • A   kirendelés a két  munkáltató viszonylatában ellenszolgáltatás nélkül történhet. Nem minősül azonban ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy  ha a munkáltatók között díjfizetésre,  illetve  egyéb elszámolásra  –  kirendelésen  kívül eső okból  –  valamely szolgáltatás  igénybevétele miatt kerül sor.
  • A kirendelés során – eltérő  megállapodás  hiányában – a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt  a  munkáltatót terhelik, amelyhez  a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről  –  természetesen a kirendelés helye szerinti munkáltatónál – tájékoztatni kell.
  • Kirendelés  esetén  –  eltérő  megállapodás  hiányában  –  a munkavállalót  a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha azonban a munkavállaló a kirendelés során, részben vagy egészben,   munkakörébe nem tartozó   feladatokat   lát   el,   az átirányítás esetére előírt, az Mt. 83/A. §-a (5)-(7)   bekezdésében meghatározott  rendelkezéseket kell alkalmazni.
  • Kirendelés  esetén  a  munkavállaló  foglalkoztatása  során  alkalmazni  kell  a kirendelés helye szerinti munkáltatóra    kiterjedő    hatályú    kollektív    szerződés munkaidőre  és  pihenőidőre,  valamint  –  ha  a  munkavállalóra  kedvezőbb  –  a  munka díjazására vonatkozó rendelkezéseit.
  • Alkalmazni kell továbbá a munkakörön és a munkahelyen kívüli munkavégzés korlátaira vonatkozó rendelkezéseket is, úgyszintén a költségek  megtérítésével kapcsolatban a kiküldetés esetén alkalmazandó rendelkezéseket.
  • A választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló tizenöt munkanapot elérő kiküldetéséhez, továbbá kirendeléséhez a  közvetlen  felsőbb  szakszervezeti  szerv  előzetes  egyetértése  is  szükséges. E rendelkezést kell alkalmazni az üzemi tanács tagjára nézve is, de azzal az eltéréssel, hogy ebben  az  esetben a  szakszervezeti  szervet  megillető  jogot  az  üzemi tanács gyakorolja.

Ugyancsak alkalmazni kell az említett rendelkezést a munkavédelmi képviselőre is azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben pedig a szakszervezeti szervet megillető jogot a munkavédelmi bizottság, annak hiányában a képviselőt  megválasztó  munkavállalók jogosultak gyakorolni.