A rendkívüli munkaidő tudnivalók

Főoldal / Blog / Információs adatbázis / A rendkívüli munkaidő tudnivalók

Az Mt. hatályos szabályai szerint a munkáltató kötelezheti munkavállalóját, hogy a rendes munkaidején felül is munkát végezzen (rendkívüli munkavégzés), illetve hogy rendes munkaidején felül meghatározott időn át rendelkezésére álljon, az esetleges munkára való igénybevétel céljából (készenlét). Mindkét igénybevételnek többféle változata lehet.

A rendkívüli munkavégzés. Az Mt. szerint rendkívüli munkavégzésnek minősül

  • a munkaidő-beosztástól eltérő,
  • a munkaidőkereten felüli, illetve
  • az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá
  • a készenléti szolgálat alatt elrendelt munkavégzés

Nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.

Vegyük sorra az eseteket:

A munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli munkaidő) munkavégzés. Ebben az esetben a rendkívüli munkát mindig az Mt. 119.§ nak (2) bekezdése alapján közölt munkaidő- beosztáshoz viszonyítva kell meghatározni. (Ez általában napi nyolc órás munkaidőről szól és természetesen arról, hogy ezt a hét mely napjain, milyen napi kezdő és befejezési időponttal, esetleg osztott munkaidőben, stb. kell ledolgozni. Természetesen amennyiben az általános tartamú rendes munkaidőnél az adott munkáltatónál rövidebb vagy hosszabb rendes munkaidőt alkalmaznak, a napi munkaidő mértéke is ehhez kell, hogy igazodjon.) Ha tehát a munkavállalónak az adott munkanapon a munkaidő-beosztása szerint nyolc órát kellene dolgoznia és ezen felüli munkavégzésre kötelezik (illetve ha az adott munkanapon hét vagy kilenc órát kellene dolgoznia és ezen felüli munkára kötelezik) , ezek a többletmunkák tekintendők rendkívüli munkavégzésnek.

A heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon végzett munka is csak akkor minősül rendkívüli munkavégzésnek, ha az említett munkaidő beosztás szerint e napokon a munkavállalónak nem kellett volna munkát végeznie, vagy ha ezeken a napokon a munkaidő-beosztása szerint végzendő munkán túlmenően rendelik munkavégzésre. E helyen is felhívjuk azonban a figyelmet arra a fontos korlátra, amely szerint, ha ezekben az esetekben a munkáltató rendkívüli munkát rendel el,  napi munkaideje (tehát a rendes munkaideje és a rendkívüli munkán töltött ideje) a 12 órát, a heti munkaideje pedig a 48 órát nem haladhatja meg. (A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében ez a korlát napi 24, heti 72 órában lett meghatározva.)

Munkaidőkereten felüli (rendkívüli) munkavégzés. Már szóltunk arról, hogy nincs akadálya a rendes munkaidő hosszabb időkeretben történő meghatározásának. Ez esetben a rendes munkaidő többheti, havi, sőt éves keretben is megállapítható és a munkaidő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. Szó volt már arról is, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén annak kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és erről a munkavállalót írásban értesíteni kell.

Ha tehát a munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalónak rendkívüli munkát rendelnek el, rendkívüli munkának a munkaidő-keretben végzendő munkára meghatározott munkaidő-beosztáson túlmenő időben történő munkavégzést kell tekinteni. Amennyiben a kollektív szerződés vagy a munkáltató nem rendelkezik eltérően, a munkaidő a munkaidőkeret előírt munkanapjaira ez esetben is egyenlően oszlik meg, és ezt alapul véve kell a rendkívüli munka mértékét megállapítani. Az egyenlőtlen munkaidő alkalmazásakor az erre vonatkozó időbeosztás szabályait alapul véve rendelhető el a rendkívüli munkavégzés. Ha pedig a rendes munkaidő előzetesen nincs napokra beosztva, az adott munkaidőkereten felül végzett munka a rendkívüli munka. Amíg tehát a munkavállaló a munkaidőkeretnek megfelelő munkaidőt nem teljesítette, rendkívüli munkáról nem lehet szó. Így ha a munkavállalónak a munkaidejét kizárólag havi keretben állapították meg a havi keret teljesítése utáni napokon végzett munkája a rendkívüli munka.

Természetesen erre az esetre is alkalmazni kell az Mt. 119. §-ának (7) bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve azt a rendelkezést, amely szerint a munkavállaló napi munkaideje a 12 órát, a heti munkaideje pedig a 48 órát nem haladhatja meg, azonban azzal az eltéréssel, hogy ez esetben a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. (Természetesen ide is vonatkozik az az előírás is, amely szerint készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében ez a korlát napi 24, heti 48 óra.)

Ügyelet alatt elrendelt (rendkívüli) munkavégzés. Ügyelet esete erről bővebben utóbb lesz szó akkor áll fenn, amikor a munkavállalónak a munkáltató által meghatározott helyen és ideig kell az esetleges munka elvégzése végett a munkáltató rendelkezésére állnia. A rendkívüli munkavégzés további esetéről tehát akkor beszélhetünk, amikor a munkavállalónak a munkáltatója által meghatározott (helyre és időre elrendelt) ügyeleti idő alatt kell a munkáltató számára munkát végeznie.

Készenléti szolgálat idejére elrendelt (rendkívüli) munkavégzés. A készenléti szolgálat esete erről is bővebben később lesz szó akkor áll fenn, amikor a munkavállalónak az esetleges munka elvégzése végett, az általa megjelölt a munkavégzés helyére tekintettel elérhető helyen kell készen állnia a munkáltató rendelkezése folytán. A rendkívüli munkavégzés ezen esetéről tehát akkor beszélhetünk, ha az előbbiek szerint meghatározott készenléti helyen lévő munkavállalónak kell a munkáltató számára munkát végeznie. A készenléti szolgálat alatt elrendelt munkavégzés esetén rendkívüli munkavégzésnek a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig terjedő időtartamot kell tekinteni.

Az ügyelet és a készenléti szolgálat ideje alatt elrendelt rendkívüli munkára is természetesen vonatkozik az az előírás, ami szerint természetesen ez esetben is az Mt. 119. §-ának (7) bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve a munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 12, illetve a 48 órát (a készenléti jellegű munkakörben a 24, illetve a 72 órát) nem haladhatja meg. Az ügyelet idejére elrendelt rendkívüli munka esetében ugyanakkor az ügyelet teljes időtartamát munkaidőként kell az Mt. 119. §-ának (6) bekezdése értelmében figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető. A rendkívüli munkavégzés korlátai. A munkáltató rendkívüli munkavégzést csak a törvényben meghatározott feltételek fennállásakor és az ott meghatározott korlátok megtartásával rendelhet el. Ezek az előírások az alábbiak:

  • Rendkívüli munkavégzés csak különösen indokolt esetben rendelhető el. Ilyen esetnek minősül például, ha valamely nagyon fontos termelési stb. feladat határidőre való elvégzése a rendes munkaidőn belül nem hajtható végre, vagy amikor a munkaidőn felüli (rendkívüli munkaidő) munkára baleset vagy elemi csapás megelőzése vagy következményei elhárítása végett van szükség. Az esetek részletesebb szabályozására a kollektív szerződésben kerülhet sor.
  • A rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi családi és egyéb körülményeire tekintettel rá nézve aránytalan terhet.
  • Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés kizárólag a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása végett rendelhető el.
  • Nem vehető igénybe rendkívüli munkára a) a nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, b) a gyermekét egyedül nevelő férfi gyermeke egyéves koráig, c) a munkavállaló, ha a foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerülne sor, továbbá a fiatal munkavállaló, tehát az a fiatal, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
  • Csak belegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkára a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló a gyermeke egyéves korától annak négyéves koráig.
  • A munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb kétszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb háromszáz óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el . Ebbe az időbe az ügyelet teljes idejét be kell számítani, ha az ügyelet alatt a munkavégzés időtartama nem mérhető .

Nem esik korlátozás alá a rendkívüli munkavégzés, ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor. Nem vonatkozik azonban ez a rendelkezés a rendkívüli munkavégzés korlátai címszó alatt közölt felsorolás negyedik bekezdésében meghatározott személyekre.

Az Mt. szerint az előbb felsorolt feltételek részletes szabályait a közoktatásra és az egészségügyi tevékenységre vonatkozó jogszabály az ágazat tekintetében meghatározhatja. A munkáltató a rendkívüli munkavégzést akár szóban, akár írásban elrendelheti, kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló kérése esetén azonban írásban kell elrendelni. A rendkívüli munkavégzés ellenértéke. Rendkívüli munkavégzés esetén a munkavállalót ellenérték illeti meg a következők szerint:

a) A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidő kereten felül végzett munka (rendkívüli munkaidő) esetén a pótlék mértéke ötven százalék. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása előírhatja, hogy ellenértékként pótlék helyett

  • szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál.

b) A munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett munka esetén a pótlék mértéke száz százalék. A pótlék mértéke ötven százalék, ha a munkavállaló másik pihenőnapot (pihenőidőt) kap.

c) Az előzőekben említett szabadidőt, illetve pihenőnapot (pihenőidőt) eltérő megállapodás hiányában legkésőbb a rendkívüli munkavégzést követő hónapban kell kiadni. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a szabadidőt, illetve a pihenőnapot (pihenőidőt) legkésőbb az adott munkaidőkeret végéig kell kiadni.

d) A b) és c) pontokban foglaltaktól eltérően a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként a rendes munkabéren felül átalány is megállapítható.

e) Eltérő megállapodás hiányában a b)-d) pontokban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a munkavállaló a munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg.

f) Ha az ügyeletet, illetve a készenléti szolgálatot teljesítő munkavállalót munkára igénybe veszik, a rendkívüli munkavégzés időtartamára az Mt. 147. § (2)-(3) és (5) bekezdései szerint jogosult ellenértékre. A munkáltató jogosult ügyeleti, valamint a készenléti szolgálat idejére járó díjazást [Mt. 148. § (1) bek.] és az Mt. 147.
§ (2)-(3) bekezdései szerinti ellenértéket egyaránt magában foglaló átalánydíjazást is megállapítani.
A munkáltató a túlmunka (rendkívüli munka) elrendelésével kapcsolatos jogát is rendeltetésszerűen köteles gyakorolni, ezzel ellentétes magatartás esetén a mérlegelési jogkörében hozott döntése is vita tárgyát képezheti. A rendeltetésellenes joggyakorlással okozott hátrány orvoslásaként kártérítés is megállapítható.

Rendkívüli munkaidő

A készenlét. Az Mt. a készenlét elrendelésének kétféle esetéről rendelkezik, nevezetesen az ügyeletről és a készenlétről. (Az esetleges félreértések elkerülése végett a továbbiakban az utóbbit készenléti szolgálatnak nevezzük.) Ügyeletről akkor van szó, amikor a munkavállaló a munkáltató által meghatározott helyen és ideig köteles az említett célból a munkáltató rendelkezésére állni (pl. közüzemek ügyelete), a készenléti szolgálatról pedig akkor, amikor a tartózkodási helyet a munkavállaló határozza meg (pl. a lakása vagy néhány km-re elérhető hely), de amelynek a munkavégzés helyére tekintettel elérhetőnek kell lennie.

A munkavállaló ügyeletre vagy készenléti szolgálatra akkor kötelezhető, ha ennek célja

  • a társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás folyamatos biztosítása,
  • baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzése, illetőleg elhárítása, továbbá
  • az alkalmazott technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása.

Az ügyelet és a készenléti szolgálat időtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni munkaképes állapotának megőrzéséről. Az ügyelet elrendelésére az Mt. 127. § (2)-(7) bekezdésének, a készenléti szolgálat elrendelésére az Mt. 127. § (2)-(3), és (6)-(7) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

A munkavállaló számára egy hónapban, illetve négyheti időszakban kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában legfeljebb százhatvannyolc óra készenléti szolgálat rendelhető el. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenléti szolgálat havi, illetve négyheti mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. Kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában nem rendelhető el készenléti szolgálat a heti pihenőnap, illetve heti pihenőidő tartama alatt, ha a megelőző százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakban a munkavállaló a heti pihenőnapján, illetve a heti pihenőideje alatt készenléti szolgálatot teljesített.

Az ügyelet és készenléti szolgálat elrendelését megkezdése előtt legalább egy héttel korábban és egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltató különösen indokolt esetben eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni. Az ügyelet és a készenlét elrendelésének szabályait a kollektív szerződés az e bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.Az ügyeletre, készenléti szolgálatra az egészségügyi tevékenységet folytató munkavállalók esetében az ágazatra vonatkozó külön törvény eltérően rendelkezhet. Ügyelet esetén a személyi alapbér negyven százalékának, készenléti szolgálat esetén a személyi alapbér húsz százalékának megfelelő munkabér jár.

2015-01-27T16:26:54+00:00 péntek, 2013. november 15. |Categories: Információs adatbázis|