A segítő családtag fogalmát a társadalombiztosítás ellátásaira és a magán nyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) határozza meg. E szerint segítő családtagnak az minősül,

  1. aki közeli hozzátartozója az egyéni vállalkozónak vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (kkt., bt.) természetes személy tagjának;
  2. az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetve a társaságban;
  3. személyesen és
  4. díjazás ellenében munkát végez, ezt azonban
  5. nem munkaviszony keretében teszi.

A törvény ezzel a biztosítottakat megillető jogállásba szeretné helyezni a saját jogon biztosítottnak nem minősülő, ám ténylegesen az egyéni vagy társas vállalkozásba besegítő családtagot.

A közeli hozzátartozók körébe tartozók a Ptk. 685.§ b) pontjában meghatározott személyek. Ezek: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó a mostoha és a nevelőszülő, valamint a testvér.

A közeli hozzátartozó tevékenysége csak akkor minősül a társadalombiztosítás szempontjából segítő családtagi munkavégzésnek, ha azt a közeli hozzátartozó díjazás ellenében, és nem munkaviszony keretében végzi. A társas vállalkozások közül csupán a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok (kkt. és bt.) munkavégzését ismeri el biztosított jogviszonynak.

A segítő családtagi jogviszony a társadalombiztosítási fogalom-meghatározás ellenére egy bizonytalan, pontosan nem körülhatárolható fogalom, különösen amióta az Mt. 117/B. § (3) bekezdés közvetetten utal arra a munkavállaló fogalmának meghatározásából egyébként is következő körülményre, hogy a munkáltató közeli hozzátartozója is lehet munkavállaló.

A segítő családtag munkavégzése

Vannak olyan esetek, amikor egy vállalkozásban nincs szükség egy teljes munkaidős alkalmazottra, de azért mégis jó lenne valaki, aki mondjuk időnként, amikor szükséges, besegít. Vagy esetleg van olyan szakképesítése, ami szükséges a vállalkozásban bizonyos tevékenységek végzéséhez.

Ezekre az eshetőségekre egy nagyon kényelmes megoldás a segítő családtag alkalmazása.

Segítő családtagnak számít a vállalkozó alábbiakban felsorolásra kerülő hozzátartozói köre, aki a vállalkozói tevékenység gyakorlásában személyesen és díjazás ellenében munkát végez.

Segítő családtagként a vállalkozó:

  • közeli hozzátartozója (Ptk. 685.§ b) pont), továbbá
  • élettársa,
  • egyenes ágbeli rokonának házastársa,
  • házastársának egyenes ágbeli rokona, valamint
  • testvérének házastársa

foglalkoztatható.

Közeli hozzátartozó – a Ptk. szerint – az, aki a vállalkozó

  • házastársa,
  • egyenes ágbeli rokona,
  • az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermeke,
  • az örökbefogadó, a mostoha- és nevelőszülője,
  • testvére.

Segítő családtag nem lehet az, aki saját jogú nyugdíjas, illetve az özvegyi nyugdíjas sem, ha az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte.

Csak az egyéni vállalkozók, valamint a társaságok közül a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok, azaz a bt-k és kkt-k használhatják ki ezt a lehetőséget, kft-k és rt-k esetén segítő családtag nem alkalmazható.

A segítő családtag nem számít alkalmazottnak, és amennyiben kevesebb díjazást adunk számára, mint amennyi a minimálbér 30%-a, akkor még járulékokat sem kell utána fizetnünk, kizárólag egy 11%-os egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettségünk keletkezik.

Ha a segítő családtag díjazása eléri a minimálbér 30%-át, akkor „normál” járulékfizetési kötelezettség keletkezik utána, és a magánszemélyt is terhelik az egyéni járulékok. Ilyen összegű díjazás felett még egy közteherrel számolni kell. A tételes egészségügyi hozzájárulás összege havi 1950 forint, mely segítő családtag esetén is fennáll, ha a természetes személy e jogviszonyából származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincad részét.

Amennyiben valakinek egyidejűleg több olyan jogviszonya van, amelyben bekövetkezik a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége, csak egy jogviszonyban kell azt megfizetni.

A segítő családtag, mint magánszemély adókötelezettségeit tekintve a jövedelme nem önálló tevékenységből származó jövedelem, azaz összevonandó jövedelem. Az adójóváírás kizárólag bérjövedelem esetén illeti meg az adózót, tehát a segítő családtagi jogviszony után adójóváírás nem jár.

Nem kell viszont munkaadói és munkavállalói járulékot sem fizetni.

A számviteli törvény szerint  jövedelem bérköltségnek számít, tehát a segítő családtagok díjazása után 1,5% szakképzési hozzájárulást kell fizetni.

Ha ilyen jogviszonyban szeretnénk bejelenteni a cégben (nyomtatványa a T1041-es, kódja a 1205) személyesen közreműködő magánszemélyt, annak kötnie kell a családtaggal egy írásbeli megállapodást is, amelyben meghatározzuk a végzendő feladatok körét, a díjazást, valamint egyéb feltételeket.