Miután a munkaviszony olyan sajátos jellegű jogviszony, amely rendszerint tartós jelleggel, hosszú időre jön létre, mindebből következik, hogy fennállásának idejére intézményesen is gondoskodni kellett a munkavállaló számára megfelelő szabadidőről. Így azért, hogy kipihenhesse munkája fáradalmait; lehetőséget kapjon arra, hogy fontos személyes vagy családi körülmények folytán indokolt esetekben vagy közérdekből munkahelyéről távol maradjon; a szabályozásnak azt is tudomásul kellett vennie, hogy felmerülhetnek olyan külső akadályok, amelyekre tekintettel a munkavállaló távollétét jogosnak kell tekinteni.
Az említett célokat szolgálják az Mt.-nek a pihenőidőre, a szabadságra, a munkaidő-kedvezményekre és az egyéb jogos távollétekre vonatkozó rendelkezései.
Ha pedig a munkavállaló nem ilyen okból, valójában jogellenesen marad távol a munkahelyéről, ezt a gyakorlatban igazolatlan mulasztásnak tekintik és rendszerint jogkövetkezményekkel jár.
