Számítástechnikai termékek szupergyors értékcsökkenése

Egy nyereséges vállalkozás esetén egy számítástechnikai eszközök beszerzésekor azonnal felmerül a kérdés, hogy az milyen gyorsan írható le. A 2003. január 1-jétől bevezetett önálló kiegészítés szerint 50% írható le. Ezt elvileg arányosítani kellene a tárgyében eltelt időre. Akinek ez a mérték nem elegendő, az a számítástechnikai eszközt ennél gyorsabban is leírhatja, miután a jogalkotó két párhuzamos szakasz alapján szabályozza ugyanannak az eszköznek az értékcsökkenését…

Ellentmondásba keveredtek a jogszabály előkészítői, amikor szakmai indokokra hivatkozva módosítani javasolták a számítástechnikai eszközök (VTSZ 8471) értékcsökkenési szabályait, hiszen egyszer már rendelkeztek ugyanerről. Mégpedig az ilyen eszközöket a számviteli törvény szerint értékcsökkenthető eszközök körébe sorolták a Tao tv. 2. sz. mellékletének IV. pontja szerint. A jelenleg érvényes rendelkezésekből világosan kikövetkeztethető, hogy párhuzamos szabályozás alakult ki. Leírható az értékcsökkenés a számviteli törvény szerint (Tao tv. 2. sz. mell., 5./e.) és az 50 százalékos szabály szerint (Tao tv. 2. sz. mell., 8.). A helyzetet az is tovább bonyolíthatja, hogy a számítástechnikai eszközök egyedi értékük szerint rendszerint 200 000 forint alattiak, így ebből az okból is vonatkozna rájuk a Számviteli törvény szerinti mérték. A párhuzamos szabályozás akkor lenne feloldható, ha a jogalkotó utalást tenne a korlátozásra, vagy a 8. pont tartalmát az 5/e. pontba építené bele. Ennek hiányában az adózó a tőle elvárható módon jár el, ha a számítástechnikai eszközeire továbbra is a számviteli értékcsökkenést érvényesíti.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, ahol az adóhatósággal szemben felmerülő jogvitát a vezetőség, vagy a tulajdonos nem kívánja végigvezetni, az eljárás bizonyos szintjén inkább álláspontja érvényesítése nélkül visszavonulna (pl. a másodfokú adóhatóságtól kapott elutasító határozat kézhezvételekor)!

Ne alkalmazza ezt a trükköt az a vállalkozás, vagy egyéb szervezet, ahol nincs, és a közeljövőre sem valószínűsíthető társasági adó fizetési kötelezettség!

A párhuzamos nyilvántartásokban eltér az elszámolható értékcsökkenés, főleg a számviteli szabályok szerint elszámolható eszközök és a maradványértékkel rendelkező tárgyi eszközök esetében (az adózásban ugyanis nincs maradványérték). Az adózók rendre a számviteli értékcsökkenés terén (pl. számítástechnika) éltek a lehető leggyorsabb elszámolási módszerekkel (abszolút értékben, vagy az első évben arányosítás nélkül leírt 50% stb).

Most ezt az elszámolást igyekeztek az új előírással korlátozni, azonban ehhez a törvény mellékletének kapcsolódó pontját is módosítani kellett volna. Így a változtatásnak nem lesz érdemi hatása.

Nem először fordul elő, hogy az adózásban érvényesíthető értékcsökkenés tekintetében párhuzamos, egymásnak ellentmondó szabályok néznek egymással farkasszemet.

A Tao tv. 2. sz. mellékletének 3. szakaszában egyértelműen kijelentő módban alkalmazta törvény a bekerülési értékre való vetítést. Ebből úgy tűnt, hogy az adózásban nincs maradványérték, még az 5. pontban ismertetett számviteli szabályok szerint képzett értékcsökkenés elfogadásának esetén sem! Ez egyébként egybevágott a különböző szakmai fórumokon megfogalmazottakkal is.

Mentségére hozható fel a jogalkotónak és a jogalkalmazónak, hogy meglehetősen bonyolult szabályozási területről beszélünk.

Az adóhatóság sokáig védte azt az álláspontot, hogy a maradványértéket az adózásban is figyelembe kell venni. Ez az értelmezés ismét arra vezethetett volna, hogy az adózók az érintett eszközök maradványértékét adózási és nem a tényleges avulás szempontjai szerint határozzák meg, félrevezető számviteli információkat produkálva. Ezért a jogalkotó (2001-ig) visszamenőleges hatállyal módosította a jogszabályt, törölve az adózásból még a maradványérték lehetőségét is (Tao tv. 2. sz. mell 4. pont). Az adóhatóság ezzel álláspontja feladására kényszerült, igaz ez csak jogszabály-módosítással volt kikényszeríthető.

Gyakran követik el a könyvelők ezt a hibát, hogy az önálló működésre képtelen eszközöket egyedi módon tartják nyilván. Pedig pl. egy számítástechnikai alkatrész a körülvevő többi részegység hiányában működésképtelen. Ezért az kizárólag az eszköz bruttó értékének növekedéseként vehető nyilvántartásba.

A törvény előírása szerint ugyanis tárgyi eszköznél értéket növelő bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe venni a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka ellenértékét.