A számla módosításának a szabályai 2008-tól megváltoztak. A számla módosítására akkor nyílik meg a lehetőség, ha a számla kibocsátásának alapjául szolgáló ügylet meghiúsul (ekkor stornó, vagy érvénytelenítő bizonylatot kell kiállítani), vagy az adó alapja módosul.

A helyesbítés esetén javasolt feltüntetni a nyomtatványon, hogy „számlával egy tekintet alá eső okirat”.

Ebben fel kell tüntetni:

  • az okirat kibocsátásának keltét,
  • azon okirat sorszámát, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja,
  • hivatkozást arra a számlára, amelynek adattartalmát jelen okirat módosítja,
  • az okirat kibocsátójának és címzettjének nevét és címét, valamint bármelyikük adószámát, ha azt a számla eredetileg is tartalmazta,
  • a számla adatának megnevezését, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természetét, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.

A számla javítása során csak olyan adatok javítására kerülhet sor, amelyek nem befolyásolják az adó összegét (vevő nevének, vagy címének elírása, a termék megnevezésében olyan korrekció, amely az adó mértéket nem befolyásolja).

A javításnál azonban gondolni kell arra, hogy a számla a kibocsátónál az adó megállapításának az alapja, az elfogadónál pedig az adó levonásának az alapja, ezért a vevőnek átadott 1. példánynak és az eladónál maradó példányoknak egyeznie kell. Ezért célszerű, hogy a számla kiállítója az összes példányon egyidejűleg végezze el a javítást.

Számítógéppel vagy elektronikus úton kiállított számlát utólag javítani nem lehet utólag a kézzel történő ráírás nem megengedett, a gépi úton történő javításnak pedig nincs meg a technikai lehetősége. Ebben az esetben stornó számlát kell kiállítani, illetve helyes adattartalommal új számlát kell kiállítani.

Számla helyesbítése

Mindazokban az esetekben számlahelyesbítésre kerül sor, amikor a számlában megállapított adót módosítani kell (utólag adott engedmény, téves adómegállapítás stb.).

Helyesbítés kizárólag abban az esetben végezhető, ha az Áfa-törvény 45. § (1) a) és b) pontjaiban meghatározott adatok hibásak, azaz ha az adóalany az áthárított adó összegét valamint az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja vagy az adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani. Ilyen esetben a korrekciót számítógépes számla esetén is helyesbítő számlával kell elvégezni. Minden más, számítógéppel kiállított számlával kapcsolatban felmerült hiba esetén sztornírozásnak van helye.

A helyesbítő számlának tartalmaznia kell a helyesbítés tényére utaló jelzést, az eredeti számla azonosításához szükséges adatokat, valamint az eredeti, és a módosított (a helyesbítés utáni valós) tételeket, továbbá a kettő különbözetét, amelynek az előjele attól függ, hogy a helyesbítés milyen irányú volt.

A helyesbítő számla alapján a már elszámolt árbevételt módosítani kell, az eredeti számla szerinti teljesítés időpontjával. A bevallásban értelemszerűen már csak a különbözetet kell figyelembe venni, hiszen az eredeti számlán szereplő adatokat egyszer már bevallották.

Csökkenő adóalap és adó esetében ez pótlólagos adólevonást eredményez, amellyel a helyesbítő számlát tartalmazó adóbevallásban szereplő a fizetendő adó összegét csökkenteni kell. A vevő csak a számla birtokában szerepeltetheti a helyesbítő számlát a bevallásban

Azokban az esetekben, amikor a helyesbítés az adókötelezettnél az adó növekedését eredményezi, a többlet adó befizetése az eredeti számlában feltüntetett teljesítési időpont szerint esedékes, mint befizetendő adó. Ezért az adókötelezettnek önellenőrzési pótlék megállapítása mellett önellenőrzést célszerű végeznie.

Több tételből álló számla esetében, amikor a helyesbítés nem minden tételt érint, a változatlan összegű tételeket a helyesbítő számlában nem kell feltüntetni. Annak azonban egyértelműen ki kell derülnie, hogy az eredeti számla mely tételei módosultak (sorszámra hivatkozással, szöveges hivatkozással stb.). A helyesbítő számla ugyanis soha nem önmagában szemlélendő, azt mindig az eredeti számlával együttesen kell kezelni, a gazdasági eseményt együtt tükrözik.

A helyesbítő számla ismételt helyesbítésekor kiinduló állapotnak az utolsó helyesbített adatot kell tekinteni. H a számlahelyesbítés az adókötelezettnél a befizetendő adó csökkenésére vezet, a helyesbítést – folyamatos teljesítésűnek minősülő tevékenység esetében is a helyesbítő számla kibocsátását magába foglaló adóbevallásban lehet figyelembe venni.