Az általános forgalmi adó alapdokumentuma, az adó megállapításának, illetve levonásának a bizonylata a számla. A számlát kibocsátó felel azért, amit a számlában feltüntet mind jogi értelemben, mind számszakilag.

A számlában feltüntetett adó a számla kiállítójától követelhető, függetlenül attól, hogy azt helyes jogszabályi értelmezés alapján állapította-e meg, vagy az adót helyesen számolta-e ki.

A számlára vonatkozó szabályok

A számlára vonatkozó alapvető szabályokat elsődlegesen az Általános forgalmi adóról szóló törvény és a Számvitelről szóló törvény határozza meg.

Az Általános forgalmi adóról szólótörvény rendeltetésének megfelelően- a számlát az adó nyomon követésnek eszközeként, a Számviteli törvény pedig, mint a gazdasági esemény nyilvántartására alkalmas számviteli bizonylatként határozza meg.

Más jogszabályok – alapvetően törvényi felhatalmazás alapján ezen számviteli bizonylatok (valamint nyugtaadást biztosító pénztárgépek, taxaméterek (és ide sorolva az elektronikus számlát) kiállításával, a számlázásra vonatkozó kapcsolatos szabályok előírásával, az adóazonosításra alkalmassággal, a számla befogadás szabályaival kapcsolatos előírásokat tartalmazzák.

Az adóalany csak számla birtokában gyakorolhat levonási jogot – a számla igazolja, hogy az adott terméket vagy szolgáltatást az adóalany vásárolta meg és csak arra az adóra nézve gyakorolhat adólevonási jogot, amelyet a számlában feltüntettek, a feltüntetett adó erejéig.

A számlázással összefüggő szabályokat a korábbi szabályozáshoz képest a 2008. január 1- től hatályba lépett 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) jelentősen módosította.

A számlázással kapcsolatos rendelkezéseket az Áfa tv. 159-178. paragrafusai tartalmazzák.

Számlaadás elmulasztása

A mulasztási bírság tekintettel arra, hogy ez a tényállás az adóelkerülés egyik legdirektebb módja az adózó személyétől független, egységes és emelt tételű, 1 millió forintig terjedő. A bírságkiszabás során az adóhatóságnak nem kell azt mérlegelni, hogy magánszemély vagy nem magánszemély adózó mulasztotta el a számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét, illetve, hogy nem valós ellenértékről bocsátott ki bizonylatot.

Sőt ezen túl az is büntethető, aki a számla-, egyszerűsített számla-, nyugtakibocsátási kötelezettségét ténylegesen elmulasztja. Tehát az az alkalmazott, képviselő vagy az a magánszemély is, aki az értékesítésben közreműködik, 10 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

És még mindig nincs vége a mulasztási bírságok kiszabásának. A számla-nyugta adás elmulasztása esetén 2009-től az alkalmazotton túl annak közvetlen vezetője is büntethető, rá a bírság 500 ezer forintig terjedhet.

Példák számla- és nyugtaadás elmulasztása, kötelezettség megsértésére

 1. példa számla- és nyugtaadási kötelezettségre

Az adóellenőrök taxi szolgáltatást vettek igénybe. Aránylag rövid útvonal megtétele után jelezték úti céljuk elérését és fizetési szándékukat, mire a taxis közölte a fizetendő összeget. A közölt összeg 1026 Ft a taxaméteren nem volt látható, nyugta nem került kinyomtatásra és átadásra. Az ellenőrök a fizetést követően igazolták magukat és megkérdezték a taxist, hogy miért ennyi a fuvardíj. Még a válasz érkezése előtt észrevették, hogy a taxaméter közelébe épített digitális időmérő óra állását (10 óra 26 perc) közölte velük a taxis.

2. példa számla- és nyugtaadási kötelezettségre

Az adóellenőrök hirdetési újságban olvasták, hogy jósoltatni lehet kártyából és tenyérből. Időpontot kértek telefonon a szolgáltatás igénybevételére, majd a megbeszélt időpontban megjelentek a családi háznál. Egy misztikus, hangulatos környezetben (a családi házhoz épített melléképületben) egy jólöltözött (fekete öltönyt viselő) férfi először tenyérből jósolt, majd kártyavetés következett. Érdekesség, hogy a jós megjegyezte: „Ön sok ember között dolgozik, talán csak nem Önkormányzatnál?” Az ellenőr gyors „nem”-mel válaszolt. A szolgáltatást követően mely bő egy óráig tartott az ellenőr 5000, Ft-ot fizetett és elköszönt a jóstól, aki ki akarta kísérni a kapuig, de az addig várakozó másik ellenőrrel együtt bemutatkoztak. A jós a megdöbbenéstől szinte szóhoz sem tudott jutni, ami érthető, mivel ritkán kerül sor ilyen jellegű tevékenység ellenőrzésére. Az utolsó kiállított nyugta időpontja az ellenőrzés előtt másfél évvel volt.

3. példa számla- és nyugtaadási kötelezettségre

Az ellenőrzést végzők telefonon előre szálláshelyet foglaltak és május 6-án érkeztek a szállásra. A készséges fogadtatás után a háziúrral megbeszélték, hogy másnap (7-én) reggel lesz a szolgáltatás kifizetése. A megbeszéltek szerint a háziasszonynál (az adózónál) történt a fizetés, még pár percet beszélgettek, majd bemutatkozva megkezdték az ellenőrzést. A bemutatkozással egyidejűleg a hölgy megörült, mert ő „érezte és megálmodta az ellenőrzést”. Be is ment a szobába és lobogtatva hozta a bizonylatokat, mondván, hogy még a számlát is előkészítette, de még a vendégkönyvbe is bekerültek a nevek. A számlatömbből számla nem került kiállításra (nem volt megírva), a vendégkönyvben azonban valóban szerepeltek az adatok. Az adózótól elkérték a nyugtatömbjét, amelyben a legutolsó bejegyzés 3 éve történt, mert nem tudta, hogy nyugtaadási kötelezettsége van, és számlát is csak néha állított ki. A vendégkönyv adatai és a bevételi bizonylatok összevetése alapján megállapítható volt, hogy a bevételek bizonylatolása igen sok esetben elmaradt.