Számvitel

  • A konszolidációba bevont kis- és közepes vállalkozások számára is megnyílik a lehetőség az egyszerűsített éves beszámoló készítésére. A törvény arra is lehetőséget fog biztosítani, hogy e beszámolót devizában készítsék el, ezzel igazodva a cégcsoport valós funkcionális pénzneméhez.
  • Bizonylatkezelési szabályok továbbfejlesztése: Ennek eredményeképp sokkal egyszerűbbé válik a számlák és az egyéb bizonylatok feldolgozása, könyvelése, mivel a kontírozást nem kell magára a bizonylatra rávezetni, elegendő lesz róla egy – adott esetben automatikusan előállított – elektronikus nyilvántartás is. Legalább ennyire fontos, hogy mind a papír formában kiállított, mind az elektronikus bizonylatok elektronikus archiválása is jóval egyszerűbb lesz a jövőben, mert a digitális aláírás alkalmazása csak szűkebb körben lesz követelmény.
  • A számviteli és az adózási szabályok közötti összhang erősítése tisztább, átláthatóbb elszámolásokat eredményez. A változásoknak köszönhetően például a devizában számlázott tételek esetében megszűnik a számviteli és az ÁFA törvény szerint alkalmazandó – eltérő – devizaárfolyamok miatti kettős nyilvántartási kötelezettség, de egységesedik a külföldön megfizetett adók, valamint a saját részvények bevonásának adó- és számviteli kezelése is.
  • Megkezdődött a felkészülés a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) szerinti beszámolásra is. Ennek egyik első lépéseként bevezetésre kerül az IFRS minősítés mind a könyvvizsgálók, mind a mérlegképes könyvelők számára annak érdekében, hogy megfelelően képzett szakemberek álljanak rendelkezésre. A magyar számviteli standardalkotás is beindult, amelynek egyik deklarált célja a magyar szabályok közelítése az IFRS-ekhez, természetesen csak olyan mértékben és területeken, hogy ez a magyar vállalkozási szektorra ne rójon aránytalanul nagy terheket.
  • Jelentősen egyszerűsödik az osztalékelőleg fizetése: Lehetőség lesz a kifizetésre a 6 hónapnál nem régebbi éves beszámoló vagy közbenső mérleg alapján is, szemben a hatályos szabályokkal, amelyek minden kifizetéshez külön – auditált – közbenső mérleget követelnek meg.

A Számviteli törvény és az Áfa törvény összefüggései

A számviteli és az áfa törvények kapcsolata tetten érhető a következő rendelkezésben is: az adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalany számlaadási kötelezettségének egyéb bizonylattal is eleget tehet.

A bizonylatra a számvitelről szóló törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

A kiegészítő összesítő dokumentumra a Számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

A Számviteli törvény „valódiság” elvének is maradéktalanul érvényesülnie kell: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is
megtalálhatóaknak, bizonyíthatóaknak, kívülállók által is megállapíthatóaknak kell lenniük. Lényeges szabálya az Általános forgalmi adóról szóló törvénynek, hogy a számlában, egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a számlakibocsátó a felelős.

Számviteli elszámolások

Ha a cégtelefon magáncélú használatát a kifizető nem (vagy csak részben) térítteti meg, a meg nem térített (tovább nem számlázott) értéket a le nem vonható áfával együtt mint természetbeni juttatást, az azt terhelő személyi jövedelemadóval együtt személyi jellegű egyéb kifizetésként kell nyilvántartásba venni.

A számlaérték fennmaradó részét a le nem vonható áfával együtt az igénybe vett szolgáltatások értékeként kell elszámolni.

A magánszemélyek magáncélú telefonhasználata után a kifizetőt terhelő társadalombiztosítási járulékot, egészségügyi hozzájárulást, munkaadói járulékot az általános szabályok szerint, bérjárulékként kell a könyvviteli elszámolásban szerepeltetni.

Továbbszámlázás esetén a számviteli elszámolás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történhet, ha az megfelel a számviteli törvény szerinti követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató bejövő számlájából a magánszemély(ek)nek továbbszámlázandó összeget a le nem vonató áfával együtt az árúk között közvetített szolgáltatásként kell kimutatni.

A számlaérték fennmaradó részét a le nem vonható áfával együtt igénybevett szolgáltatásként kell kimutatni.

A magánszemély(ek)nek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni, ezzel egyidejűleg a közvetített szolgáltatás áruk között kimutatott értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott (közvetített) szolgáltatásként kell kivezetni.

Amennyiben a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn, akkor a teljes számlaértéket, a le nem vonható áfával együtt, igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.

A számviteli elszámolásokban a közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó igénybe vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak. A gazdálkodó a saját nevében, de más javára megrendelt szolgáltatást részben vagy egészében közvetíti a megrendelő felé úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége kitűnik, a számlából pedig egyértelműen megállapítható a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nem csak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron.

Véleményem szerint tehát nem beszélhetünk közvetített szolgáltatásról egy vélelmezett magánhasználati érték alapján történő kiszámlázás esetén, míg a híváslista alapján, tételes kigyűjtéssel történő számlázásnál teljesülnek a közvetített szolgáltatás Áfa tv., illetve Szt. szerinti követelményei. Ekkor tehát a továbbszámlázott értéket árbevételként kell elszámolni, a továbbszámlázott tételek bekerülési értékét pedig közvetített szolgáltatásként kell kimutatni.