Személyi jövedelemadó szempontjából a törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés.

Ha tehát 2008. november 1-jétől jár 4 havi végkielégítés, akkor a kapott jövedelemnek és az abból levont adóelőlegnek csak a felét kell a 2008-as bevallásban szerepeltetni, mert 2008. november és december hónapokra arányosan jutó rész a tárgyév jövedelme.

A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Bár ilyen hosszú végkielégítéssel (több mint 25 havi) elég ritkán találkozunk.

A rendelkezés célja, hogy a végkielégítés „rendkívüli” összege ne „torzítsa”el az éves jövedelem összegét.

Sajnálatos tény, hogy a nagy összegű végkielégítés sokakat elvakít, gyorsan elköltik, majd hirtelen nehéz anyagi helyzetbe kerülnek. Problémát okozhat ez később, amikor a személyi jövedelemadó-bevallást kell elkészíteni, és kiderül, hogy kb. fele annyi adóelőleget vontak le a jövedelemből, mint amennyit kellett volna. És a különbözetet a magánszemélynek kell megfizetnie. Probléma szokott lenni az is, hogy a következő évre áthúzódó végkielégítésről az előző évben szolgáltatott adatok alapján kell bevallást benyújtanunk, mely gyakran elfelejtődik.

Tehát kedvező ugyan a magánszemélynek, hogy a kifizetéskor több pénzt kap, és azt időarányosan az évek között megosztva vallja be, számos későbbi kockázatot rejt.

Ennek kivédése érdekében már lehetőség van a végkielégítéssel kapcsolatban a magánszemélynek úgy nyilatkozni, hogy a megosztást mellőzni szeretné, így a jövedelemszerzés időpontja a kifizetéssel egyidejűleg megtörténik, és az Szja-törvény progresszív sávos adótáblája szerint megállapított személyi jövedelemadó levonásra kerül, így a magánszemélynek nem keletkezik a végkielégítés miatt utólag fizetendő adókötelezettsége.

Az Szja-törvény 48. § (17) bekezdése alapján tehát a Munka törvénykönyve szerinti mértéknek megfelelő, illetve az állami végkielégítés összegéből 18 százalék adóelőleget kell levonni, kivéve, ha a magánszemély a megosztás mellőzését írásban kéri.