A polgári törvénykönyv 207.§ (5) bekezdése minden kétséget kizáróan leszögezi, hogy „a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni”.

Így ide is illik az adózás alapmottója: a problémát nem utólag kell megoldani, hanem azt már eleve el kell kerülni!

Ezt úgy tehetjük meg, hogy a szerződéskötéskor határozott egyértelmű szabályokkal, megállapodásokkal állunk ki amellett a jogviszony mellett, melyre szerződni szeretnénk.

Ha ez történetesen egy vállalkozási szerződés, melyet a Ptk. szabályai alapján kötünk, akkor a szerződésben ezen törvény speciális előírásait erősítjük, és kerüljük a Munka törvénykönyvére jellemző megállapodásokat. Gondolok itt például arra, hogy a díjazást az elvégzett munkához kötjük (Ptk.), nem pedig a munkaidőhöz (Mt.), és messziről elkerüljük a szabadság meghatározását (Mt.).

A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv rendelkezik. Az adóhatóság ellenőrzése kapcsán is ezekből a jegyekből állapítja meg, milyen szerződéssel áll szemben.

Színlelt szerződés esetén elsődleges minősítő ismérvek:

  • a tevékenység jellege, munkakörként történő feladat-meghatározás

Munkaviszonynál: Munkaviszony esetében az ellátandó feladat, illetve tevékenység közvetlenül és konkrétan a munkakör által meghatározott. Az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik. A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására. Amennyiben a megbízási vagy vállalkozási szerződésben foglalt egyedi ügyek, feladatok ténylegesen egy adott munkakör betöltését jelentik, a felek között munkaszerződés jött létre.

Ptk. szerinti jogviszonynál: A jogviszony mindaddig polgári jogi jellegű marad, míg a feladat ellátása eseti, egy munka, illetve rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenységként jelentkezik.

  • személyes munkavégzési kötelezettség

Munkaviszonynál: Munkaviszonyban az alkalmazott helyettest, alvállalkozót nem vehet igénybe. A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat.

Ptk. szerinti jogviszonynál: Mind a vállalkozási, mind a megbízási szerződések esetében – némely esetben a felek megállapodásában kikötött korlátok között – a teljesítésben más személy (alvállalkozó, teljesítési segéd) közreműködhet. Ugyanakkor a helyettes vagy alvállalkozó igénybevételének a szerződésben történő kikötése sem feltétlenül támasztja alá a polgári jog keretei közötti munkavégzést. Ha például a felek által kötött szerződésben szerepel, hogy a munka végzésére kötelezettséget vállaló szerződő fél vállalja a helyettes állítását, azonban a szerződés hatályának fennállása alatt helyettesállításra egyáltalán nem kerül sor vagy a helyettes állításáról ténylegesen megrendelő/megbízó gondoskodik, ez további minősítő jegyek megléte esetén a munkaviszony fennállását alátámasztó körülmény lehet.

  • Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása

Munkaviszonynál: Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. A munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni.

Ptk. szerinti jogviszonynál: A polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározott kötelezettségnek a rendelkezésre állás. Nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem.

  • alá-fölérendeltségi viszony

Munkaviszonynál: A munkavállaló munkaszerződés alapján a munkaadó szervezetében dolgozva látja el feladatait, jellemző a hierarchikus kapcsolat. Az alá-fölérendeltség viszonyát többnyire a munkáltató belső szervezeti rendje (pl. szervezeti és működési szabályzat) rögzíti. Amennyiben a munkaügyi, illetve az adóellenőrzés során megállapítható, hogy a munkát végző személyt megilleti egyes munkáltatói jogok gyakorlásának lehetősége vagy a munkáltatói jogok gyakorlójának irányítása alatt áll, úgy a körülmény – a társasági jog alapján munkát végzők kivételével – a munkaviszony fennállását támasztja alá.

Ptk. szerinti jogviszonynál: Megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást. Talán az előző ismérveket végiggondolva egy külsős könyvelő hiába köt vállalkozási szerződést, a tevékenység, a személyes munkavégzés és az állandó rendelkezésre állás alátámasztaná ezek munkaviszonyra történő átminősítését. Szerencsére van a Legfelsőbb Bíróságnak egy döntése, melyben olyan rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők ügyében hozott, akik tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog érvényesülése hiányában a jogviszonyt nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni (EBH2003.981).

Másodlagos minősítő ismérvek:

  • irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog

Az utasítási jog esetében a tartalom tekintetében meghatározó a különbség a munkajog és a polgári jog között.

Munkaviszonynál: A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet. A munkaviszony esetében munkáltató az utasítás végrehajtását teljes körűen, részletekbe menően ellenőrizheti.

Ptk. szerinti jogviszonynál: A megbízásnál és különösen a vállalkozásánál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik. Megbízási és vállalkozási jogviszonyban is megilleti a megbízót (megrendelőt) az ellenőrzés lehetősége, viszont e jog nem az egész munkafolyamatra nézve valósul meg, a megrendelő (megbízó) esetenként ellenőrzi a megbízás (megrendelés) tárgyát képező feladat, eredmény teljesítését.

  • a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása

Munkaviszonynál: Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg.

Ptk. szerinti jogviszonynál: Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Tartós megbízás minősítése tárgyában hozott ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a tartós megbízott helyzete – tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre – nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét.

  • a munkavégzés helye

Munkaviszonynál: A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye.

Ptk. szerinti jogviszonynál: Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodik.

  • az elvégzett munka díjazása

Munkaviszonynál: Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Ugyanakkor – és ez viszont munkajogi sajátosság – legalább havonta ilyen esetben is előleget kell fizetni.

Ptk. szerinti jogviszonynál: A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve – vállalkozás esetében – a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.

  • a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása

Munkaviszonynál: A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata.

Ptk. szerinti jogviszonyban: A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségeket a vállalkozási (megbízási) díjban elszámolja. Így vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozási) díj nemcsak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak/vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is.

  • a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása

Munkaviszonynál: A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése.

Ptk. szerinti jogviszonynál: Megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki.

  • írásbeliség

Munkaviszonynál: Az Mt. 76.§ (1)-(2) bekezdése alapján a munkaszerződést írásba kell foglalni.

Ptk. szerinti jogviszonynál: A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak. Az ellenőrzési gyakorlat azonban megkövetelhet akár egy rendelést, rendelés-visszaigazolást vagy teljesítésigazolást, melyet a számla befogadásakor annak mellékleteként írásban kell megőrizni.

Az előbb felsorolt szempontok szinte mindegyikére elmondható, hogy nem kizárólagos minősítő jegy. Hiába lenne a minősítő ismérveket önmagukban vizsgálni, mindig teljes körűen indokolt elemezni a jogviszonyt minősítő jellemzőket.

Fontos még kiemelni, hogy egyes jogszabályok rendelkezése alapján meghatározott tevékenységek kizárólag csak a jogszabály alapján meghatározott jogviszonyban láthatóak el. Ilyen például

  • a sportról szóló 2004. évi I. törvény 8. §-ának (1) bekezdése alapján a hivatásos sportoló a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján fejtheti ki sporttevékenységét;
  • a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1. §-ának (8) bekezdése alapján a közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthető;
  • a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alatt álló munkáltató tevékenységi körébe tartozó, rendszeresen jelentkező feladatok közalkalmazotti jogviszony keretében láthatók el;
  • a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény hatálya alá tartozó tevékenységek egyéni vállalkozás és bármely gazdasági társaság keretében végezhetők.

Azt, hogy az ügyvezetővel, esetleg a személyesen közreműködő taggal munkaviszonyt vagy a Ptk. szerinti jogviszonyt létesítünk, gyakran az adózási előnyök alapján döntjük el, és nem pedig az előbb felsorolt tényezők alapján.