1. A szociális juttatásokat a munkavállalók nem a végzett munkára tekintettel kapják, hanem – mint ezt a törvény is kifejezésre juttatja – jóléti, kulturális, egészségügyi szükségleteik kielégítését, életkörülményeik javítását szolgálják. A szociális juttatásoknak a munkaviszony keretében történő megszervezése azonban egyes esetekben az említetteken túlmenő célokat is szolgál. Így például a munkaerő-gazdálkodás céljait, amikor egyes juttatásoknál (pl. lakásépítés-támogatás) a nyújtott kedvezmény fejében a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonyát meghatározott ideig fenn kell tartania.

A szociális juttatásokat a munkaviszony alapján lényegében a munkáltató biztosítja munkavállalóinak. E juttatásokat, illetőleg azok mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenően is nyújthat támogatást [Mt. 165. § (1) bek.]. A kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében az üzemi tanácsot együttdöntési jog illeti meg [Mt. 65. § (1) bek.]. Ha a munkáltató a kollektív szerződésben foglaltakon felül nyújt juttatást, erre nézve az üzemi tanács hatáskörrel nem rendelkezik.

A szociális juttatások megjelenési formái

2. A gyakorlatban intézményesült juttatási formák különösen az alábbiak:

  • a segély és az előleg,
  • a munkahelyi étkeztetés,
  • a munkásszálláson való elhelyezés,
  • munkásszállítás,
  • a lakásépítési támogatás
  • a munkavállaló gyermekének (gyermekeinek) elhelyezése a munkáltató által fenntartott gyermekintézményben,
  • az üdülés,
  • a munkavállalók sport- és kulturális tevékenységének támogatása.

3. Az Mt. szerint a munkáltató részben vagy egészben átvállalhatja a munkavállaló tagdíjfizetési kötelezettségét az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba (munkáltatói hozzájárulás). A munkáltató munkáltatói hozzájárulást azon munkavállalók részére fizethet, akik

  • önkéntes nyugdíjpénztár,
  • önkéntes egészségpénztár, vagy
  • önkéntes önsegélyező pénztár

tagjai. A munkáltatói hozzájárulás fizetésének részletes szabályait az Önkéntes Kölcsönös Biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza. A munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igények érvénesítésére a munkaügyi jogvita szabályai az irányadók (Mt. 165/A. §).

4. Az Mt. szerint ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató köteles a munkavállalóknak munkaruhát adni. A juttatás részletes szabályairól a kollektív szerződés rendelkezhet.

Segély

Segélyt nyújthat a munkáltató, illetve a kifizető, vagy érdekvédelmi szervezet is.

  • A munkáltató által a vele munkaviszonyban álló magánszemélynek nyújtott segély. összevonandó adóköteles bérjövedelem, mellyel szemben költségelszámolásra még bizonylattal sincs lehetőség. A bevételből a kifizetőnek adóelőleget kell vonnia. A foglalkoztatónak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján juttatott személyi jövedelemadó alap után 24 százalékos nyugdíjbiztosítási és 5 százalékos egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie. A biztosított 9,5 százalékos nyugdíjbiztosítási (magán nyugdíjpénztár tag esetében 1,5 és 8 százalék tagdíj), valamint 4 százalékos egészségbiztosítási egyéni járulék fizetésére kötelezett. A nyugdíjjárulékot az éves felső határ 2008-ban napi 19 500 forint, évi 7 137 000 forint figyelembe vételével kell levonni.
  • Abban az esetben, ha a személyi jövedelemadó alap nem esik biztosítási kötelezettség alá, a kifizetőt társadalombiztosítási járulék helyett 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás terheli.
  • Kifizető, vagy érdekvédelmi szervezet által nyújtott segély nem hoz létre társadalombiztosítási kötelezettséget.