A tagi kölcsönök megléte a társaságok életében gyakran elkerülhetetlen. Számtalan esetben az okozza, hogy az újonnan alakuló társaságok tulajdonosai nem elegendő alaptőkével hozzák létre a társaságot, és az első években zajló beruházási folyamatokhoz plusz tőkeinjekcióra van szükség. Ekkor a tagok újabb forrásokat biztosítanak, de azt már nem véglegesen adják át a társagának, hanem egy kölcsönszerződés keretében meghatározzák, hogy mikor milyen feltételekkel kérik vissza.

A kölcsön adását a kölcsönt nyújtónak és a kölcsönt igénybe vevőnek írásba (kölcsönszerződésbe) kell foglalnia. A kölcsönszerződésnek többek között tartalmaznia kell:

  • a kölcsön (a tagi kölcsön, a más személy által nyújtott kölcsön) összegét (általában forintban);
  • a kölcsön visszafizetésének időpontját, a visszafizetés időpontjának elmulasztása esetén a késedelmi kamat mértékét;
  • a kölcsön időtartamára fizetendő kamat mértékét (esetleg a kölcsön időtartama függvényében annak konkrét összegét), a kamatfizetés időpontját, esetleg időpontjait.

A taggal való szerződéskötés a társaság legfelsőbb szervének hatáskörébe tartozik. A 2006. évi IV. törvény 141. § (1) bekezdése alapján a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével vagy azok közeli hozzátartozójával, illetve élettársával köt. A taggyűlés határozatát pedig taggyűlési jegyzőkönyvbe kell foglalni.

 

 Tagi kölcsön kamatának adókötelezettsége

Amennyiben a kölcsönszerződésben bármilyen formában kamatfizetésben állapodtak meg, a kamatjövedelem megállapítására, annak adójára vonatkozóan 2006. szeptember 1-jétől az Szja-tv. 65. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók, mivel a kft. tulajdonosa (illetve más magánszemély) által nyújtott kölcsön az Szja-tv. 65. §-ának (1) bekezdése szerint nem minősül kamatjövedelemnek.

A magánszemély (akár a kft. tulajdonosa, akár másik személy) által nyújtott kölcsön utáni kamat a magánszemély bevétele, én mint ilyen, vagy jogviszonyból származó jövedelemként adózik (személyesen közreműködő tulajdonos esetén), vagy ha a kölcsönt nyújtó tulajdonos nem működik személyesen közre, illetve olyan magánszemély aki nem áll a társasággal tevékenység végzésére irányuló szerződéses jogviszonyban, úgy az Szja-tv. 28. §-ának (1) bekezdése szerint egyéb jövedelemnek minősül.

Az Szja-tv. általános rendelkezéseiből az következik, hogy a jövedelmet terhelő személyi jövedelemadót akkor kell megfizetni, amikor a jövedelmet a magánszemély megszerzi, az adott esetben, amikor a kft. tulajdonosa (vagy másik személy) kamat címén pénzt vagy egyéb eszközt kap.

Az Ehotv. 3. §-a alapján az egyéb jövedelemként adóköteles kamat összege után a kifizetőt 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség is terheli. Amennyiben viszont a kamat összevonható jövedelemként adóköteles – személyesen közreműködő tag esetén -, akkor a társaságnak 29% mértékű társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie, és a magánszemélyt terhelő egyéni járulékokat levonásba kell helyeznie.

Számviteli elszámolása:

Amennyiben a kölcsönszerződésben kamatfizetésben állapodtak meg, akkor a kölcsönszerződés szerinti kamatfizetés időpontjában, illetve a mérlegfordulónappal a kamatot a kft.-nél el kell számolni, elő kell írni kötelezettségként, illetve passzív időbeli elhatárolásként függetlenül attól, hogy az kifizetésre kerül-e vagy sem.

  • Bevallás alá eső kifizetett kamat:
    T 87 Fizetett kamat – K 47 kötelezettség
  • Év végén elhatárolt kamat
    T 87 Fizetett kamat – K 48 Passzív időbeli elhatárolás

Az eredménymegállapítás helyessége, az összemérés számviteli alapelv érvényesülés érdekében az ehót el is kell számolni, a kamat kötelezettségkénti előírásakor a bevallott összegben, illetve a mérleg-fordulónapi kamat elszámolásakor

  • bevallás alá eső kifizetett kamat esetében:
    T 562 Egészségügyi hozzájárulás – K 46 APEH-kötelezettség
  • év végi elhatárolt kamat esetében:
    T 562 Egészségügyi hozzájárulás – K 48 Passzív időbeli elhatárolás

 

Tagi kölcsön társasági adóra gyakorolt hatása

A társasági-adóalap megállapítása szempontjából a rejtett osztalék kifizetését kívánja a jogalkotó megakadályozni a társasági adóról szóló törvényben rögzített passzusokkal, amelyek a tagi kölcsön adóalapot növelő tételként történő figyelembevételéről rendelkeznek.

A társasági adóról szóló törvény úgy rendelkezik, az adó alapjának megállapítása során növelni kell az adózás előtti eredményt, a kapott kölcsön így a tagi kölcsön is az adóévben ráfordításként vagy eszköz bekerülési értékeként elszámolt kamatának összegével, ha a kötelezettség (kapott kölcsön) meghaladja a társaság saját tőkéjének háromszorosát.

Amennyiben a társaságnak a fentiek szerinti okból kell megnövelnie adóalapját, úgy bizonyossá válik, hogy a társaság rendelkezésére álló saját forrásait jelentősen meghaladják a külső források, ami miatt jelentős kamatkiadás, ráfordítás kifizetésére kerül sor. A szakirodalom ezt az adóalap-növelő tételt a társaság alul tőkésítésének szabályaként emlegeti.

Miért van rá szükség?

Előfordulhat tehát, hogy az induló vállalkozások újabb tőkeigénye indokolja. Nem ritkán találkozunk azonban olyan esetekkel is, amikor a folyamatos működés során kell a társaság pénzkészletét pótolni.

A tagi kölcsön célja tehát:

  • a társaság növekedése: ha egy beruházáshoz vagy fejlesztéshez a társaság nem rendelkezik elegendő forrással, viszont a vállalkozás valamely tagjának van olyan befektethető pénze, amelyet ebből a célból a cég rendelkezésére tud bocsátani.
  • veszteségek fedezete: a tag a veszteségek fedezésére is nyújthat kölcsönt a vállalkozás számára abban bízva, hogy a kölcsön segítségéve a társaság talpra tud állni, és a későbbiekben a tag nyereséget tud realizálni.

Az ilyen típusú tagi kölcsönök a befektetés jegyeit hordozzák, hiszen a tag annak reményében mozgósítja a saját pénzeszközeit, hogy ennek kedvező hatásai a későbbiekben rá nézve is érvényesüljenek. Tagi kölcsön, más szóval tagi hitel nyújtása tehát akkor is lehetséges, amikor egy gazdasági társaság anyagi helyzete átmenetileg megrendül, a tag azonban rendelkezik olyan pénzügyi forrásokkal, amelyekből talpra tudja állítani vállalkozását vagy el tudja indítani azon az úton, amely a megerősödéshez vezet. Az ilyen ügyleteknek például olyan élethelyzetekben lehet realitásuk, amikor küszöbön áll egy jelentősebb project, annak megkezdéséhez azonban a társaságnak saját pénzeszköze nincs. A választás ilyenkor eshet arra is, hogy a cég pénzintézettől igényel hitelt, ennek mellékzöngéi azonban az eljárás hosszadalmassága, valamint az, hogy olyan gazdasági kilátásokat, amelyeket a tag érzékel, a bank számára a fedezet erejével dokumentálni nem lehet. Ha tehát a cég abban a szerencsés helyzetben van, hogy valamely tagja tőkeerős, sok esetben egyszerűbb a tagi kölcsönhöz mint megoldáshoz folyamodni.