Az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adóalany – ha igénybe kívánja venni – kisvállalkozói kedvezményben részesülhet. A kisvállalkozói kedvezményt a korábban még használatba nem vett

  • ingatlan,
  • műszaki berendezések, gépek járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke,
  • továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetésváltoztatás, átalakítás értéke,
  • valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke

után lehet igénybe venni. A kedvezmény az adózás előtti eredmény csökkentése révén hasznosul.

2004. május 1-jétől kis- és középvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

  • az összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb,
  •  éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Nem minősül azonban kis- és középvállalkozásnak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot.

A 2003. évi beszámolók ellenőrzési tapasztalatai alapján elmondható, hogy akiknek lehetőségük lett volna élni ezzel az adóalap csökkentési lehetőséggel, azok egy része ezt nem tette meg. Ez kétféle okkal is magyarázható. Egyrészt visszavezethető a kevés igénybevétel a helytelen számviteli besorolásra, másrészt pedig arra, hogy a megbízott könyvelő nem mindig kívánja felvállalni az ezzel kapcsolatos kockázatokat. A kockázatok csak részben vezethetők vissza a számviteli besorolásra. A kockázati tényezők másik részét az képezi, hogy a beruházás évében és az azt követő négy évben ezen eszközök elidegenítése a kedvezmény visszavonását eredményezi.

Arra kívánok rávilágítani, hogy a számviteli politika szerinti megfelelő csoportosítás adókedvezményhez is vezethet.

A számviteli törvény szerint a tárgyi eszközök részletezése – többek között – műszaki berendezések, gépek, járművek, illetőleg egyéb berendezések, felszerelések, járművek alcsoportokra oszlik meg. Azon kis- és középvállalkozások, amelyek a kedvezményt igénybe vehetik, a számviteli törvény rendelkezései alapján nem kötelesek éves beszámolót készíteni. Az egyszerűsített éves beszámoló készítési kötelezettség esetében pedig az ilyen részletezettségű számviteli megbontás, már a nyilvántartás (a főkönyvi számla vezetés szintjén) sem kötelező.

Adókedvezmény

A sokféle gép és berendezés az egyes vállalkozásokban különböző szerepet tölthet be. Lehetséges, hogy egy eszköz az egyik vállalkozásnál a műszaki berendezések, gépek, járművek csoportjába, a másik vállalkozásnál ugyanaz az eszköz pedig az egyéb berendezések, felszerelések, járművek csoportjába tartozik.

Azon kis- és középvállalkozásoknak, amelyek élni kívánnak az adóalap csökkentés lehetőségével – még egyszerűsített éves beszámoló készítési kötelezettség esetén is – feltétlenül meg kell határozniuk, hogy mely eszközeik melyik kategóriába tartoznak. Erre a legalkalmasabb a számviteli politika. Annak keretén belül kell a tárgyi eszközöket besorolni egyik vagy másik alcsoportba.

A műszaki berendezések, gépek, járművek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül szolgálják, míg az egyéb berendezések, felszerelések, járművek közé azon eszközök tartoznak, amelyek a vállalkozó tevékenységét közvetetten szolgálják.

Egy számítógép például egy könyvelő irodánál bizonyára minden kétséget kizáróan a műszaki berendezések közé tartozik. Egy termelő tevékenységet végző vállalkozásnál a termelés irányítását szolgáló számítógép közvetlenül szolgálja a termelő tevékenységet, míg a kifejezetten csak az adminisztratív tevékenységeket szolgáló számítógép az egyéb berendezések közé tartozhat. Ezt természetesen minden esetben a végzett tevékenység függvényében lehet csak eldönteni.

A kedvezmény alkalmazása tekintetében beruházásnak minősül a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása. Ezen belül a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatba vétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység, amelybe beletartozik a szállítás, a vámkezelés, a közvetítés, az alapozás és maga az üzembe helyezés, valamint minden az eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható költség. A kedvezmény alapjául az adóévi beruházási érték szolgál, és nem feltétele a kedvezmény igénybe vételének a beruházás üzembe helyezése.

A vállalkozó arra az adóévre veheti igénybe az adóalap-kedvezményt, amely adóév utolsó napján megfelel a kis- és középvállalkozásokra megszabott feltételeknek.

A tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó nem veheti igénybe kedvezményt.

Természetesen nem biztos, hogy valamennyi műszaki berendezés, gép, jármű közé sorolt eszköz után érdemes a kisvállalkozói kedvezményt igénybe venni.

Az igénybevett adóalap-kedvezmény kétszeresével meg kell növelni az adóalapot, ha

  • ha az adóalap-kedvezmény igénybevételét követő negyedik adóév végéig nem helyezte üzembe a beruházást,
  • ha az eszközt nem a műszaki gépek, berendezések járművek, hanem az egyéb berendezések, járművek között helyezi üzembe,
  • ha az eszközt üzemkörök kívüli eszközként használja, egyéb berendezések, járművek vagy a forgóeszközök közé átsorolja,
  • ha a negyedik adóév végéig elidegeníti az eszközt.

Az adókedvezmény nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Veszteséges évben az adókedvezmény nem érvényesíthető.

A kedvezmény az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.