Az Mt. módosított 151. §-ának (1) bekezdése szerint kétféle esetben kell távolléti díjat fizetni:

– akkor, amikor munkaviszonyra vonatkozó szabály (szociális vagy egyéb megfontolásból) eleve távolléti díj fizetését rendeli el.

Ilyen esetekről már az eddigiekben is több ízben szó volt. Így pl. távolléti díjat kell fizetni az állampolgári kötelezettség teljesítése miatt kiesett munkaidő tartamára [Mt. 107. § a) pont], a munkaszüneti nap miatt kiesett időre (Mt. 125. §), a szabadság időtartamára (Mt. 131-132. §), a szoptatási munkaidő-kedvezmény tartamára [Mt. 138. § (5) bek.] stb.; akkor, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály munkavégzés nélkül munkabér fizetését írja elő az összeg meghatározása nélkül. Tehát minden olyan esetben, amikor jogszabály vagy kollektív szerződés a fizetendő összeg nevesítése, mértékének megjelölése nélkül csupán munkabér fizetéséről rendelkezik. (Ha azonban a jogszabály személyi alapbér fizetéséről szól, ennek összegét továbbra is az érvényes személyi alapbér alapján kell kifizetni.)

Ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére a távollét idején (időszakában) érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótléka(i), valamint a – munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár [Mt. 151/A. § (1) bek.].

A távolléti díj számításánál rendszeres bérpótlék alatt a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, illetőleg a munkaszerződésben meghatározott azon bérpótlékokat kell érteni, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan megilletik. A műszakpótlék számításba vételére a törvény külön előírást ad. Eszerint műszakpótlékként a munkavállaló – két műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére 7,5 százalékát, – kétműszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatás esetén, ha az éjszakai műszak aránya a heti, illetőleg havi munkaidőkeret 30 százalékát meghaladja, valamint három műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére 15 százalékát,  – megszakítás nélküli munkarendben történő foglalkoztatás esetén személyi alapbére 20 százalékát kell figyelembe venni [Mt.151/A. § (2)-(3) bek.].

Az ún. kiegészítő pótlékot akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló a tárgyévet megelőző évben több mint ötven óra – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzést teljesített. A kiegészítő pótlék mértéke, ha az irányadó időszakban – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzés száz óránál kevesebb volt, a személyi alapbér 3 százaléka; ha száz óra vagy ennél több volt, a személyi alapbér 5 százaléka. (Ha a munkavállalót a tárgyévet megelőző időszakban tört évben foglalkoztatták, az óraszámhatárokat arányosan kell figyelembe venni.) A távolléti díj kiszámítása más számítási módot igényel időbér, illetőleg teljesítménybér alkalmazásánál.

A távolléti díj számítása havi időbér esetén

  • az egy napra jutó távolléti díj: az egy hónapra megállapított távolléti díj és a tárgyhó munkanapjai számának hányadosa,
  • az egy órára járó távolléti díj: az egy napra kiszámított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a hányadosa.

Nem kell alkalmazni ezt a számítási módot, ha a távolléti díj megegyezik azzal az összeggel, amelyben a munkavállaló munkavégzése esetén részesülne. Órabér esetén az egy napra fizetendő távolléti díj: az egy órára megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata. Teljesítménybér alkalmazásánál a távolléti díj számításakor a munkavállaló távolléte idején (időszakában) érvényes személyi alapbéreként az ekkor érvényes személyi alapbérének a munkavállaló ún. tárgyévi teljesítménytényezőjével szorzott összegét kell figyelembe venni. (A tárgyévi teljesítménytényező a munkavállaló megelőző évben elért egy órára jutó teljesítménybérének és a tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.) Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a teljesítménytényező egy vagy annál kevesebb.

Megjegyzendő, hogy a törvény a különböző szituációkra vonatkozó teljesítménytényezők meghatározására további rendelkezéseket (Mt. 151/A. §) is tartalmaz.