Ez a stratégia két típust is magában hordoz. Az egyiket alkotó utánzásnak nevezhetjük, ami kissé ellentmondásos, hiszen a kreativitás magában hordozza az eredetiséget is – márpedig az utánzás nem lehet eredeti. Ugyanakkor ezzel a névvel lehet leginkább jellemezni ezt a stratégia típust, amely az utánzást jelenti. A vállalkozás ekkor nem tesz mást, mint a már korábban valaki, vagy valakik által kidolgozott tevékenységet utánozza.

Azonban mégis alkotónak nevezhetjük, mert kis mértékben ugyan, de változtatást eszközöl a korábbi gyakorlaton. Nem kell tehát mást tennie, mint megvárja, amíg a versenytárs tevékenysége, vagy terméke nagyvonalakban körvonalazódik, és azt egy kis változtatással átveszi. Hozzáteszünk, vagy elveszünk belőle egy részt, de alapvető funkciójában nem változtatunk semmit. A szabványok kialakulása ezt a stratégiát nagyban segítheti.

Ezzel a stratégiával lényegesen csökkenthetjük a piaci kockázatunkat, és az innováció magas költségigényéből is le tudunk faragni. Az alkotó utánzó rendelkezésre állnak a piackutatások is, sőt már egy kialakult piac is, és általában az is segíthet, hogy az innovátor nem tudja kellően kielégíteni a piaci keresletet. Eltűnik az elsőként belépő bizonytalansága is azzal, kapcsolatban, hogy egyáltalán lesz-e igény a termékre vagy sem. Az alkotó utánzás tehát a piacból indul ki és nem a termékből, illetve szolgáltatásból – az alkotó ekkor a vevő igényeire összpontosít.

Ez a stratégia akkor a legsikeresebb, ha a vállalkozás azt használja ki, hogy az innovátor cég nem tudja kielégíteni teljes mértékben a piaci keresletet, nincs szüksége keresletteremtésre. A másik termékdifferenciáló stratégia azt használja ki, hogy a piac vezető vállalatai gyakran ragaszkodnak a rossz szokásaihoz. Mivel ezt ki lehet használni, ezt a stratégiát nevezhetjük vállalkozói cselgáncsnak is.

Termékdifferenciálás lehetőségei

Az ilyen rossz szokások leggyakrabban a következők:

  • A piacvezető vállalat elhiteti magával, hogy csak az lehet a jó, amit ő talál ki.
  • A vállalatot csak a legnagyobb nyereséget hozó piaci rész érdekli.
  • Félrevezetően hisznek a minőségben.
  • Az extraprofitot tartalmazó árat csak felhívásnak tekintik, amit a konkurencia hamar kiszúr.
  • Az optimális helyett a maximálisat keresik.

Ha egy vállalkozás kihasználja ezeket rossz tulajdonságokat, akkor még a piaci vezető szerepére is sikerrel pályázhat. Az ilyen stratégia kialakítása mindig a termelők, a szállítók szokásainak és stratégiájának elemzésével kezdődik. Ezután kell megvizsgálni a piacokat, és megjelölni azokat a területeket, ahol más stratégiával nagyobb sikert lehet elérni. Természetesen nem elegendő csak olcsóbban eladni, szükséges valami olyan megkülönböztető jellemzőt is beiktatni, amivel differenciálni lehet magunkat. Szükséges még, hogy a piac struktúrája gyorsan változó legyen.