A tesztautó (személygépkocsi) üzleti célú használata maga a kipróbálás, a bemutatás. Teljes körű üzleti célú használata esetén cégautót nem kell fizetni. A kipróbálás, bemutatás kizárólag a tesztautót kipróbáló magánszemély részvételével valósítható meg.

A cégautóadó alóli mentességet a teljes körű üzleti célú használat alapozza meg, így lényegtelen, hogy a kipróbálás hogyan és milyen körülmények között valósul meg.

Személygépkocsi értékesítésével foglalkozó vállalkozások tartanak arra a célra személygépkocsi(ka)t, hogy az eladásra kínált gépjárműveket a potenciális vásárlók kipróbálhassák (tesztautó). Tesztautónak olyan személygépkocsi minősül, amelyet tesztelési célból ténylegesen használtak.

Tesztautó utáni cégautóadó

A 2004. január 1-jétől hatályos Szja törvény 70. § (1) bekezdése alapján természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. A törvényi rendelkezés alapján magáncélú használatnak minősül, ha bármely körülmény vagy dokumentum alapján megállapítható, hogy a személygépkocsit magánszemély személyes célra is használ(hat)ja.

Az adóhatóság ellenőrzési gyakorlata a tesztautók vonatkozásában a 2004/64. Adózási kérdésben foglaltakon alapul.

[Szja tv. 70. § (1) bekezdés]

A 2004. január 1-jétől hatályos Szja törvény 70. § (1) bekezdése alapján természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. A törvény alapján magáncélú használatnak minősül, ha bármely körülmény vagy dokumentum alapján megállapítható, hogy a személygépkocsit magánszemély személyes célra is használ(hat)ja. A módosult szabályozás alapján tehát a magánhasználat lehetősége is adófizetési kötelezettséget von maga után.

Az Szja törvény nem tartalmaz speciális szabályozást a tesztautóra vonatkozóan, annak használata esetén tehát az általános szabályozás az irányadó. A társaságnak az érintett gépkocsi tekintetében az adott hónapra adófizetési kötelezettsége keletkezik, amennyiben a gépkocsi tesztelése, a vevőknek történő bemutatása közben, illetve ezen túlmenően a társaság alkalmazottjának, az autót kipróbáló magánszemélynek magáncélú használatra lehetősége nyílik.

A gépkocsi tesztpilóta, illetve a forgalmazó cég alkalmazottja által történő tesztelése közben magáncélú használat lehetősége jellemzően nem merül fel, cégautóadó fizetési kötelezettség az autó tesztelésére tekintettel nem keletkezik.

Hasonlóan ítélhető meg a gépkocsik meghatározott útvonalon és meghatározott időkorláton belül történő mozgatása, szállítása (másik telephelyre, kiállításra, vevőhöz történő szállítás), amely esetén, mivel a magáncélú használat lehetősége nem biztosított, szintén nem keletkezik adófizetési-kötelezettség.

Ha azonban a személygépkocsi fent említett használata közben, vagy azon kívül az alkalmazott egyéb célra, saját közlekedésre, munkába járásra is használhatja a gépkocsit, a forgalmazó cégnek az adott hónapra a cégautóadót meg kell fizetnie.

A személygépkocsi potenciális vevőknek történő bemutatása kapcsán a következő állapítható meg: a jellemzően rövid időtartamú, és kötött útvonalon történő, felügyelet mellett megvalósuló közvetlen bemutató – függetlenül attól, hogy a gépkocsit a magánszemély vagy a cég alkalmazottja vezeti, illetve hogy a cég dolgozója az autóban tartózkodik-e vagy a próbát az autón kívülről felügyeli, nem ad magáncélú használatra lehetőséget, így adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet.

Amennyiben azonban a forgalmazó cég a gépkocsit kipróbálás céljából a magánszemélynek használatra átadja (tehát átadja részére a gépkocsi kulcsát, papírjait, és a magánszemély a próbaút alatt szabadon dönthet az útvonalról), azaz a bemutató közvetetten, felügyelet és kontroll nélkül valósul meg, a magáncélú használat nem zárható ki, a forgalmazónak adófizetési kötelezettsége keletkezik.

Más a helyzet, amennyiben egy társaságnak ad át kipróbálásra gépkocsit a forgalmazó. Ekkor a társaság válik a gépkocsi használatának átengedésére kizárólagosan jogosultnak, a cégautóadó fizetési kötelezettség keletkezését a társaságnál kell vizsgálni.

Az adófizetési kötelezettség alapja a gépkocsit kipróbáló társaságnál a gépkocsinak a forgalmazó cég által számára közölt bekerülési értéke (beszerzési ára) vagy az autó szokásos piaci értéke. A gépkocsi beszerzési áráról történő nyilatkozat a forgalmazó társaságnak nem feltétlen kötelessége.

A naptári napok szerinti adófizetést az Szja törvény kizárólag bérbevétel esetén engedi meg, a forgalmazó cégnek és a gépkocsit kipróbáló társaságnak tehát a gépkocsi magáncélú használatára tekintettel a teljes havi adótételeket kell megfizetni.

(PM Jövedelemadók Főosztálya 3071/2/2004. – APEH Adójogi Főosztály 1228354791; AEÉ 2004/8.)

Az Szja 70. § (1) bekezdéséből nem következők azon jogértelmezés, miszerint a hosszabb távolságra, huzamosabb időre biztosított kipróbálással cégautóadó fizetési kötelezettséggel járó magáncélú használat valósul meg.

Ugyanez igaz arra az esetre is, amikor a forgalmazó az érdeklődő magánszemélyeknek az általuk kiválasztott útvonalra, akár több napra is biztosítja a személygépkocsi kipróbálási lehetőségét.

Az adóhatóságnak azt kell tisztáznia, hogy a személygépkocsit jellemzően milyen célra üzemeltették, azaz tesztautóról vagy cégautóról van szó. Ezt a forgalmazó működési rendje, a tárolás és használat körülményei, jellemzői, a vezetők és a munkatársak nyilatkozata alapján kell megítélni.

Cégautó a „cég” ügyeinek intézése mellett felhasználható tesztelésre is, a részbeni tesztelési célú használat esetén is fennáll a cégautóadó fizetési kötelezettség, azonban teljes egészében tesztelésre használt személygépkocsi esetében nem merülhet fel a cégautóadó fizetési kötelezettsége.

A tesztautó futásteljesítményét dokumentáló nyilvántartás elszigetelt pontatlanságai nem adnak jogalapot az adóhatóságnak arra, hogy a személygépkocsi teljes használati idejére vonatkozóan cégautóadót állapítson meg.

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 17/D. § c) pontja alapján mentes a cégautóadó alól az a személygépkocsi, amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó személy vagy szervezet kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be.

Az adóhatóság álláspontja szerint tesztautó esetében nem áll fenn a továbbértékesítési cél, így 2009. február 1-jétől cégautóadó fizetési kötelezettség keletkezik akkor is, ha a személygépkocsi teljes körűen tesztelésre szolgált.

Az említett jogszabályhely az adómentességet a továbbértékesítési célú beszerzéshez köti. A megfogalmazásból az következik, hogy akkor is fennáll a cégautóadó fizetési kötelezettség, ha a forgalmazó tesztautónkénti használat céljára szerezte be a személygépkocsit, de azt a beszerzési céltól eltérően az értékesítést megelőzően sem tesztelésre, sem cégautóként nem használta.

Az értelmezési problémát az okozza, hogy a gépjárműadóról szóló 1991. évi törvény cégautóadóra vonatkozó IV. fejezete, valamint az értelmező rendelkezések a továbbértékesítési cél fogalmának meghatározását nem tartalmazzák.

Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a törvény értelmező rendelkezései között megtalálható a személygépkocsi fogalmi meghatározása, amely eltér a 2009. január 31-ig irányadó Szja tv. értelmező rendelkezésétől.