Az Szja-törvény 25. § (2) bekezdése szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó összegben kap a magánszemély.

Kötelező tehát megtéríteni a 80% vagy 86%-nyi részt, de ha a 100%-át kifizetjük a munkavállalónak, akkor sem keletkezik adóköteles jövedelem.

Ha utazási bérlettel vagy jeggyel történik a munkába járás

  • És a dolgozó veszi meg a bérletet a saját nevében, akkor legfeljebb a jegy, bérlet árát meg nem haladó értékű térítés nem bevétel. Ilyen esetben a bérlettel, jeggyel történő elszámolás ellenében történhet a kifizetés, azaz ebben az esetben számla nélkül is „adómentesen”. Elvileg a törvény nem zárja ki, ahogy a munkáltató a bérlet, a jegy leadása mellett a nevére szóló számlát is kérjen a dolgozótól, de nem teszi kötelezővé;
  • És a térítés kifizetése a munkáltató nevére szóló számla alapján történik. Ilyen esetben már nem kell a bérlettel elszámolni, hiszen a számla egyértelműen igazolja, hogy bérletet vásárolt a dolgozó a pénzen. Ide tartozik az az eset is, amikor a munkáltató megveszi a bérleteket, és azt osztja ki a dolgozóknak.

Újdonság, hogy a munkába járást biztosító hagyományos papíralapú bérletet, jegyet a közlekedési szolgáltató egy chipkártyás rendszerrel váltja fel.

Ekkor a közlekedési szolgáltatónak az adott munkavállalóval úgy kell megkötnie a szerződést, hogy rögzítsék abban az összes olyan adatot (a munkavállaló  neve, az útvonal, ahol a kártya használható), amely a költségtérítéshez szükséges. Amennyiben a munkavállaló jogosult a munkába járással kapcsolatos költségeinek a megtérítésére, akkor a szerződés megőrzése mellett a chipkártya feltöltésekor a munkáltató nevére kiállított számlák alapján a magánszemély részére a „bérlet” árának (a feltöltési értéknek) a megtérítése címén kifizetett összeget a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni.

Önmagában az a tény, hogy a cégnek van a nevére szóló, áfa levonására alkalmas bizonylata, vagyis rendelkezik a levonás tárgyi feltételével, nem jelenti automatikusan az áfa levonási jog meglétét is. Ugyanis meg kell állapítani a levonási jog gyakorlásának tartalmi feltételét is: nevezetesen a szóban forgó beszerzés a cég adóköteles bevételszerző tevékenységét szolgálta-e vagy sem. Tekintettel arra, hogy a munkába járás a dolgozó kötelezettsége [lásd a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény 103. §-a (1) bekezdésének a) pontját] a buszbérlet önmagában még nem a cég gazdasági tevékenységéhez felmerült beszerzés, azaz annak áfája sem helyezhető levonásba automatikusan. Amennyiben a cég a dolgozótól a bérlet fejében bevételhez jut (vagyis megtérítteti a 80, illetve 86% feletti részt), úgy a bevételszerző tevékenység fennáll. Ekkor a dolgozótól beszedett díj adóköteles bevétel, de a számlában szereplő áfa levonható.

És bár a dolgozóval megtéríttetett rész csak 16 vagy 20% – hiszen a többit a kormányrendelet szerint a munkáltatónak kell fizetnie -, a fizetendő adót nem a piaci ár után kell megállapítani, hanem a ténylegesen kiszámlázott ellenérték alapján. Azaz a munkáltató nevére szóló számlában szereplő áfa teljes összege levonható, de a munkavállaló által megtérített összeg után a számlában felszámított áfa összeget fizetendő adóként be kell vallani és természetesen meg is kell fizetni.

Az új Áfa tv. 67. § (1) bekezdése alapján az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, kivéve, ha az ellenértéket kötelező erővel jogszabály határozza meg, vagy ha az ellenérték megállapítása jogszabályi rendelkezések kötelező erejű alapulvételével történik. A fizetendő áfa alapja tehát a bérlet 20%-a vagy a menetjegy 14§-a, függetlenül attól, hogy az jelentősen eltér a szokásos piaci értéktől.