Vagyonosodási vizsgálat során sem kötelezhető a magánszemély olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő

Az adóhatóság nagy számban végez vagyonosodási vizsgálatokat. Ennek során az ellenőrzés az adóhatóság adatbázisában tárolt nyilvántartás(ok)on túl más hatósági és pénzintézeti nyilvántartást szerez be és használ fel, különféle összesítéseket készít, valamint különböző számításokat végez.

A vagyonosodási vizsgálat során az ellenőrzés a magánszemélyt nyilatkozattételre szólítja fel, illetve kötelezi a rendelkezésére álló iratok, bizonylatok benyújtására.

E trükk keretében azt tisztázzuk, miszerint az ellenőrzésnek joga van-e arra, hogy ezen kívül a magánszemély számára további kötelezettségeket írjon elő.

Az Art. 95. § (3) bekezdése alapján az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja, továbbá az ellenőrzés során az adózó az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja.

Az Art. 98. § (1) bekezdés d) pontja alapján az adóellenőr a vizsgálat során az adózótól felvilágosítást kérhet.

Az Art. 95. § (3) bekezdés utolsó mondata alapján nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.

Először is azt kell tisztáznunk, hogy jogszabályok előírnak-e a magánszemély számára nyilvántartás(ok) és/vagy összesítés(ek) elkészítésének kötelezettségét.

A jogszabályhely fogalma alatt nemcsak az Art-ot kell érteni, hanem minden más adózással összefüggő jogszabályt is.

Ha a magánszemély önálló (egyéni vállalkozó; adószám birtokában, de vállalkozói igazolvány nélkül folytat önálló tevékenységet; adószám nélkül folytat önálló tevékenységet) tevékenységet (is) folytat, akkor azzal kapcsolatban bármely jogszabályban (pl. Art., Szja) előírt nyilvántartás(ok), összesítés(ek) benyújtására kötelezett.

Vagyonosodási vizsgálat során az ellenőrzés a magánszemély valamennyi jövedelmét összesíti, függetlenül annak forrásától. A magánszemély számára az Art. bevallási, az azt alátámasztó iratok vonatkozásában iratmegőrzési kötelezettséget ír elő, de ezt alátámasztó számítás, összesítés elkészítésére a magánszemélyt nem kötelezi. Ebből következően az ellenőrzés részére a bevallását alátámasztó iratokat köteles átadni, de az adókötelezettségével összefüggésben az önálló tevékenységével kapcsolatban jogszabályban előírtan túl semmiféle számítást, összesítést nem köteles készíteni, így benyújtani sem.

Az Art. 95. § (3) bekezdés utolsó mondata vagyonosodási vizsgálat során is érvényesül, az az alapján ellenőrzés semmiféle nyilvántartás vagy összesítés elkészítésére nem kötelezheti a magánszemélyt, amelyet jogszabály a magánszemély részére nem ír elő.

Ha az adóhatóság bármely cselekmény elvégzésére kötelezi a magánszemélyt, akkor az erről rendelkező végzésben pontosan meg kell jelölni azt a jogszabályhelyet, amely a magánszemély részére e kötelezettséget előírja.

Az Art. 136. § (3) bekezdése alapján a végzéssel szemben önálló fellebbezési jognem illeti meg a magánszemélyt, így az I. fokú határozattal szemben előterjeszthető fellebbezésben van mód a végzés jogszerűségének vitatására. Ettől függetlenül mindenképpen javasolt az adóhatóság felé írásban jelezni, hogy a végzés nem tartalmazza a végzés szerinti kötelezettséget előíró jogszabály megnevezését és/vagy a konkrét jogszabályhelyet, mivel az adóhatóság a végzést saját hatáskörben módosíthatja, visszavonhatja.

Vagyonosodási vizsgálat esetén ellenbizonyításra felhasználható iratok köre

Az Art. 109. § (1) bekezdése lehetőséget ad az adóhatóságnak az ún. vagyonosodási vizsgálatok lefolytatására, amelynek lényege, hogy az adóhatóság a vagyongyarapodás és az életvitelre fordított kiadást veti össze az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelemmel. Amennyiben a vagyongyarapodás és az életvitel fedezéséhez szükséges jövedelem nem áll arányban az adózó által kimutatott jövedelemmel, akkor az adóhatóság a különbözetet adóhiányként becsléssel állapítja meg.
A vizsgálat alá vont adózónak joga van ahhoz, hogy a becslés megalapozottságát dokumentum(ok) benyújtásával cáfolja.
Az ellenőrzés során a vizsgálat alá vont adózó olyan időszakot is megjelölhet a vagyongyarapodás anyagi forrásának keletkezésének időszakaként, amelyre vonatkozóan ellenőrzés nem folytatható le, mivel az adó-megállapításhoz való jog már elévült.
A szerzés időszaka és ténye kizárólag a törvényben meghatározott – az elévült időszakra vonatkozó – iratokkal igazolható, amelyek a következők:

  • közhiteles nyilvántartásból származó irat,
  • jogerős bírósági vagy hatósági határozat,
  • az előzőekben nem említett más közokirat,
  • adóhatósághoz benyújtott, jogerősen el nem bírált (nem levizsgált) bevallás adatai,
  • bankszámla kivonat,
  • értékpapírszámla-kivonat.

A közhiteles nyilvántartásnak minősül:

  • ingatlan-nyilvántartás,
  • földhasználati nyilvántartás,
  • zálogjogi nyilvántartás,
  • gépjármű-nyilvántartás,
  • úszóteljesítmény-nyilvántartás,
  • légijármű-nyilvántartás,
  • cégnyilvántartás,
  • magyar jog szerinti egyéb közhiteles nyilvántartás,
  • a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek tekinthető nyilvántartás.

A fenti rendelkezéseket akkor lehet alkalmazni, ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrása 2006. szeptember 15. napját követő időpontban keletkezett.A vizsgálat alá vont adózó más irato(ka)t is benyújthat az ellenőrzés részére, de az(ok) tartalmát a vizsgálat nem köteles figyelembe venni.
A bizonyításra alkalmas iratok megőrzésének biztosítása.