Gyakran a végrehajtás jogalapját az adóhatóságnak az ellenőrzés(ek) során tett és jogerőre emelkedett megállapításai képezik. Előfordulhat, hogy a vizsgált időszak tekintetében az adó-megállapításhoz való jog elévült, a végrehajtáshoz való jog azonban nem. Egyes adózási kérdésekben az adóhatóság által képviselt álláspont a vizsgálat jogerős lezárását követően – akár az adóalany javára irányuló változásnál visszamenőleg is – módosulhat.

Ennek eklatáns példája a marketing és piackutatás teljesítés helyének meghatározására közzétett állásfoglalás módosulása. A 1995. év folyamán közzétett iránymutatás szerint a teljesítés helyét a nyújtó székhelye határozza meg. Az adóhatóság álláspontját 1999. évben közzétett állásfoglalásában módosította, mely szerint a teljesítés helyét a megrendelő székhelye, teljesítéssel legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg.

Végrehajtás alá vont ellenőrzési megállapítások vitatása az elévülést követően

Tegyük fel, hogy az adóhatóság a marketing és piackutatási tevékenység teljesítési helyével kapcsolatban tett megállapítást az adózónál 1994. I. negyedévre a 1997. év folyamán elrendelt ellenőrzés során. A vállalkozás a piackutatási tevékenységét külföldön teljesített szolgáltatásnak minősítette, ezért általános forgalmi adót nem számított fel a külföldi székhelyű – belföldön állandó telephellyel nem rendelkező – megrendelője részére. A vállalkozás nem fogadta el az adóhatóság álláspontjának jogszerűségét és fellebbezést nyújtott be a II. fokú adóhatósághoz. A II. fokú adóhatóság az I. fokú határozatot helybenhagyta. A II. fokú határozat tételesen hivatkozott a 1995. évben közzétett állásfoglalásra. A megállapítás jogerőre emelkedését követően a végrehajtási eljárás megindult az 1999. év végén. A végrehajtási eljárás megindítását követően 2000. év elején az adóalany észlelheti, hogy az adóhatóság által módosított állásfoglalás alapján a megállapítások jogszerűsége megkérdőjelezhető. A vizsgálat alá vont időszak tekintetében az adó-megállapításhoz való jog 1999. december 31. napját követően már elévült. Ennek ellenére az adózónak lehetősége van arra, hogy a jogszabálysértő megállapítások alapján előírt adót és jogkövetkezmények tekintetében az adóhatóság a végrehajtási eljárást megszüntesse.

Természetesen lehetnek más okai annak, hogy utólag a jogerős adóhatósági határozat jogszerűsége megkérdőjelezhető.

2003. december 31-éig hatályos Art. nem rendezte azt a helyzetet, amikor az adóhatóság olyan határozat alapján írt elő és vont végrehajtás alá adótartozást, amely részben vagy egészében jogszabálysértő volt és ezt az adóhatóság az adó-megállapításhoz való jog elévülését követően állapította meg. Az adóhatóságnak – függetlenül attól, hogy a határozat jogszerűtlen volt – nem áll módjában a határozat módosítása a vállalkozás javára, mivel az elévülésen túl az adózó javára nem lehetett a határozatot módosítani.

Az előzőekből következően előállhatott az a helyzet, hogy a vállalkozás a határozat kiadmányozását követően nem élt jogorvoslati lehetőségeivel, ezért a határozat jogerőre emelkedett, azonban a vállalkozás az adó-megállapítási joghoz való elévülésen túl, de a végrehajtási eljárás alatt észlelte a határozat jogszabálysértő voltát. Az elévülés miatt az adóhatóság nem módosíthatta a vállalkozás javára a határozatot – bár elismerte annak jogszerűtlenségét –, ebből adódóan az adóhatóság jogszerűtlenül előírt adó behajtására irányuló cselekményeket foganatosított.

A 2004. január 1-jétől hatályos Art. 164. § (3) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az adóhatóságnak nem lehet a jogszerűtlen határozatra előírt adótartozást behajtani akkor sem, ha csak az adó-megállapításhoz való jog elévülését követően állapítja meg a határozatot hozó adóhatósági szerv, vagy felettes adóhatósága a határozat jogszerűtlenségét.

2004. január 1-jétől hatályos adózás rendjéről szóló törvény felügyeleti intézkedésre vonatkozó rendelkezése már lehetővé teszi, hogy a felettes adóhatóság az elévülési időn túl is módosítsa az adózó javára a jogszabálysértő határozatot. Ezt a rendelkezést kizárólag a 2003. december 31-ét követően jogerőre emelkedett első vagy másodfokú határozatok esetében lehet alkalmazni.

A 2003. december 31-éig első vagy másodfokon jogerőre emelkedett határozatok esetében az adóhatóság továbbra sem módosíthatja az adózó javára a jogszabálysértő határozatot, ha az adó-megállapításhoz való jog elévült. Azonban, ha a vállalkozás beadványára a határozatot hozó adóhatóság vagy felettes adóhatósága megállapítja a határozat részbeni vagy teljes jogszerűtlenségét, akkor a jogszerűtlenül előírt adó tekintetében végrehajtást nem foganatosíthat, bár a határozat módosítására nincs lehetőség.

A határozatban kiszabott és a határozat alapján előírt adótartozás megfizetésére történő adóhatósági felszólítást követően, az első adóhatósági végrehajtási cselekményt megelőzően a vállalkozásnak érdemes ismételten áttekinteni az adóhatósági megállapításokat.

Amennyiben esély mutatkozik a vállalkozás álláspontjának érvényesítésére, akkor a felügyeleti intézkedés benyújtása azzal az eredménnyel járhat, hogy a vállalkozás időt nyer. Ugyanis az adóhatóság a végrehajtást felfüggesztheti, ha az adótartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható. Figyelembe véve a felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálásának átlagos idejét a vállalkozás időt nyerhet a tartozásainak kiegyenlítésére, továbbá a végrehajtási eljárás felfüggesztése következtében az adóhatóság sem foganatosíthat lefoglalást.

Az elévült adó-megállapítási időszakra vonatkozó adóhatósági megállapítások utólagos vitatása nem jelent kockázatot a vállalkozás számára. Ugyanis az adóhatóság az elévülési időn túl kizárólag az adózó javára módosíthatja a már jogerős határozatot. Ebből következően a vállalkozás rosszabb helyzetbe nem kerülhet.