A lízing a nemzetközi és a hazai gyakorlatban is arra szolgál, hogy a gazdasági szféra résztvevőit akár a saját forrás hiánya miatt, akár a forrás megtakarítás érdekében külső pénzügyi forrás igénybevételével segítse a tevékenységükhöz a szükséges eszközök beszerzése érdekében. A lízingügyletek két fő csoportját különböztethetjük meg, úgymint pénzügyi lízing, illetve operatív lízing. ( azaz tartós bérlet)

A közös fogalmak alapján az alábbi tulajdonságok emelhetők ki

A lízingszerződés egy háromoldalú (esetenként kétoldalú) szerződés, ahol az egyik oldalt a lízingtárgy forgalmazója, esetleg előállítója, a másik oldalt a lízingbe adó, a harmadik oldalt a lízingbe vevő képviseli. Kétoldalú szerződés esetén a lízingtárgy előállítója és a lízingbeadó személye egybeesik. A szerződés alapján a dolog tulajdonjogát a lízingbe adó szerzi meg, de a használatot átengedi a lízingbevevőnek. A szállítónak a vételárat a lízingbe adó fizeti meg. A lízingbe vevő bérleti díjat fizet, amely a dolog beszerzési költsége mellett magába foglalja a lízingbeadó további költségeit, finanszírozási hitel kamatát és a nyereségét.

A lízingszerződés mindig előre meghatározott időtartamra szól. A szerződés lejártakor az eszköz tulajdonjoga vagy megmarad a lízingbeadónál, vagy átszáll a lízingbevevőre, esetleg vételi jogot, lehetőséget biztosítanak a lízingbe vevő részére.

A szerződés tárgya bármilyen dolog lehet, eszköz, ingatlan, és immateriális jószág is.

A lízinget az választja el a bérbeadásról, hogy a lízingszerződés a kötése pillanatában már adásvétellel egybekötött, vagy a későbbiek folyamán egybeköthető lesz. A szerződés fennállása alatt a lízingbevevő gyakorolja a legfőbb tulajdonosi jogokat anélkül hogy magát a tulajdonjogot már megszerezte volna. A szakirodalom a lízingügyleteket két nagy csoportra bontja ahol is megkülönböztettünk pénzügyi és operatív lízinget.

A bérbeadás pedig valamilyen dolog időleges-hosszabb, vagy rövidebb- használatára irányuló szerződés a dolog tulajdonjogának megszerzési szándéka nélkül.

A téma részletes ismertetésébe mielőtt belekezdenénk, elöljáróban fontosnak tartom megemlíteni, hogy az Adózás rendjéről szóló törvény 1. § (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartamuk szerint kell minősíteni. Általános elv, hogy a magatartásokat, jogügyeleteket nem csupán külső megjelenési formájuk, hanem azok valódi belső tartalma szerint kell elbírálni, mert a Ptk 207. § (5) bek alapján a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Az alábbiakban nézzük át alaposan a szerződések fajtáit, mely igen komoly behatással van a későbbi adófizetési
kötelezettségeinkre.

A lízing szerepe az áfa szempontjából

Mivel a Ptk. szerint nem nevesített jogügyletről van szó, a „lízing” a szerződéses kapcsolatokban rendkívül sokféle jelentéstartalommal bíró kifejezés, ezért az Áfa tv. ezt a fogalmat sohasem használja. A bérleti szerződések közül kiemeli ugyanakkor azokat, melyeknél a szerződés eleve rendelkezik arról, hogy a bérbevevő a bérbe vett termék feletti tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj megfizetésével, illetve a szerződés lejártával megszerzi [Áfa tv. 6. § (2) bekezdés a) pont]. Zárt vége miatt biztos, hogy a bérbevevőé lesz a bérelt dolog, így az ilyen szerződésekre nem a szolgáltatásnyújtás, hanem a termékértékesítés szabályait kell alkalmazni.

A törvény megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy ezen szabály alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a szerződés kétséget kizáróan úgy rendelkezik, hogy a vevő legkésőbb a szerződés lejártakor tulajdonjogot szerez. Nem alkalmazható ez a szabály tehát akkor, ha a „lízingbe vevőnek” pusztán elővásárlási (opciós) joga van, vagy a bérleti szerződés eleve határozatlan időre szól. Az áfa-rendszerben ebben az esetben bérletről mint szolgáltatás nyújtásáról van szó.

Megjegyzendő az is, hogy az Áfa tv. nem támaszt időbeli korlátot a szerződés minősítésében. Így zárt végű bérleti szerződésnek minősül az olyan bérlet is (az áfa-rendszerbeli kezelés szempontjából), amelynek futamideje egy évnél rövidebb. Az általános forgalmi adóztatásban ugyanígy nincs konzekvenciája annak, ha az eredeti futamidőnél korábban szerzi meg a tulajdonjogot a megrendelő (1994/31. APEH iránymutatás, bár az adófizetési kötelezettség – jogszabályváltozás miatt – már nem az egyes lízingdíjak esedékességekor keletkezik).

Tekintettel arra, hogy a pénzügyi lízing fogalmába pl. a lízingbevevők opciós joga is belefér, illetve a futamidő végén a lízingbe adó vissza is veheti a tárgyat , valamint a lízing tárgya lehet vagyoni értékű jog is, ezekben az esetekben az Áfa tv. szerinti „lízing” és a hitelintézeti törvény szerinti pénzügyi lízing fogalma nem esik egybe, s így az áfa-fizetési kötelezettség és a könyvelés szerinti bizonylat kibocsátása időben (és formailag is) eltér.

Az előbbiekből adódik, hogy a „zárt végű” lízing teljesítési helyét is a termékértékesítésre, nem pedig a szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan kell megállapítani. Ha egy terméket nem zárt végű bérleti szerződés keretében adnak bérbe, a bérleti szolgáltatás teljesítési helye a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, állandó telephelye stb. alapján állapítható meg. Ha azonban ugyanezt a terméket zárt végű bérleti szerződés keretében hasznosítják, a fuvarozás (feladás) kiindulópontja vagy az adófizetési kötelezettség keletkezéskori tényleges feltalálási hely a meghatározó az adóztatásban.

A lízingbevevő adólevonási joga

Az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételeknek megfelelő lízingszerződés esetén a teljes lízingdíjban szereplő előzetesen felszámított áfa levonhatósága az Áfa-törvény VIII. fejezetében foglalt szabályok szerint adózik. Adólevonási joga az általános előírásoknak megfelelően már megnyílik a lízingelt eszköz tulajdonba, vagy ha az előbb történik, birtokbaadáskor. Természetesen nincs adólevonási joga annak az adóalanynak, aki alanyi adómentességben részesül, vagy a lízingelt eszközt közvetlenül tárgyi adómentes tevékenységhez, vagy a gazdálkodáson kívül eső céllal használja. Ugyancsak nincs adólevonási joga akkor, ha személygépkocsi a lízing tárgya. Ha a lízingszerződés nem az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételekkel kötött, s így mindenképpen a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, akkor is az előbbiek szerint kell eljárni. Személygépkocsi lízing esetén azonban a lízingbevevő adólevonási jogát az [Áfa- törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja] nem tiltja, hiszen ő nem személygépkocsit szerez be, hanem azt bérli. A személygépkocsi bérbevételére külön is nevesített adóelvonási tiltás nincs.

Ha a lízingbevevő fizetendő adója kisebb levonható adójánál, és az előzetesen felszámított adó összegét vissza kívánja igényelni, az adóhatóság az Áfa-törvény 48. § (4) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott feltételek teljesülése esetén azt teljesíti. Amennyiben az adóalany a 48. § (4) bekezdésének b) pontjára kívánja adóvisszaigénylési jogát alapítani, akkor – ha pusztán a lízingtárgyat szerezte be adóvisszaigénylési joga nincs. Nem alapozza meg ugyanis a 48. § (4) bekezdés b) pontjában felállított feltétel teljesülését a teljes futamidőre fizetendő tőketörlesztő részletek áfájának kiegyenlítése. (A szóban forgó jogszabályhely a tárgyi eszköz beszerzésének kifizetését állítja feltételül.)