A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 69. § (1) bekezdésének mb) alpontja és (12) bekezdése szerint 2006. szeptember 1-jétől természetbeni juttatásként adóköteles a cégtelefonok, munkahelyi telefonok magáncélú használata során magánszemély által megszerzett bevétel. Az adó mértéke 54 százalék.

A juttatás, szolgáltatás miatt a kifizetőt terhelő kiadásból azt a részt kell adóköteles bevételként figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg a magánszeméllyel. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefonszolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg vagy választható, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek.

Személyi jövedelemadó, járulékok, társasági adó

A cégtelefon magáncélú használata miatt adófizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető vagy azt közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető, ha a számlával (továbbszámlázással) érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések (is) kezdeményezhetők, amelyek költsége a kifizetőt terheli.

Nem kell figyelembe venni továbbá azokat a tételeket, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított a telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz már kifizetőnek, vagy pl. a szálloda a vendégeinek. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi esetben nem keletkezik természetbeni juttatás, mivel a vendég szempontjából nem cégtelefon magáncélú használata valósul meg, hanem megvásárolt (közvetített) szolgáltatásról van szó. A más kifizetőnek történő továbbszámlázás esetén pedig a másik kifizetőnél jelentkezik az adókötelezettség a továbbszámlázott tételek alapján.

A magáncélú használat miatti számlaérték meghatározásának egyik választható módja, hogy a számlatételek közül

  • ki kell gyűjteni a forgalomarányos tételeket,
  • ki kell gyűjteni a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételeket,
  • a magáncélú hívások díjának az összes figyelembe vett forgalomarányos díjjal történő elosztásával meg kell határozni a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát,
  • a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada és a figyelembe vett nem forgalomarányos tételek szorzataként meg kell határozni a nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékét.

A magáncélú használat miatti számlaérték egyenlő a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételek és a figyelembe vett nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékének együttes összegével.

Olyan esetben, amikor csak alapdíj ellenében korlátlan híváslehetőséget biztosít a szolgáltató, magáncélú használat miatt forgalomarányos kiadás nem határozható meg, ezért a tételes elkülönítés alapján, annak választása esetén adókötelezettség nem keletkezik.

A tételes kigyűjtés az Art. bizonylatkezelésére, nyilvántartás-vezetésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével történhet (Art. 44. §), azaz oly módon, hogy az adó alapjának megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. Ebből a szempontból nem elegendő, ha csupán belső szabályzatban rögzítik, hogy cégtelefonról nem kezdeményezhető magánhívás. Ugyanakkor megfelelő lehet minden olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Célszerű lehet pl. hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik a hívott számot és a beszélgetés okát (pl. X. Y. megrendelő visszahívása). A hívásnapló a kifizető szempontjából is mértéktartásra ösztönöz, mert feltehetően visszatartja a használókat a kifizető számlájára történő magánbeszélgetéstől.

Amennyiben a magánbeszélgetések tételes elkülönítése nehézséget jelent (pl. több telefon, több magánszemély használó esetén, telefonkártya esetében), célszerű és jóval egyszerűbb megoldás, ha a kifizető az 1.2. pontban említettek figyelmen kívül hagyásával megállapított, az áfával együtt számított számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles bevételnek, azaz magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak.

Ha a magáncélú használat személyre szólóan nem állapítható meg, nincs akadálya, hogy a térítést a használók egymás között felosztva, közösen fizessék meg.