A korábbi szabályozás szerint az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandíja, illetőleg költségtérítése címén megállapított összeg 30 százaléka. Ez legfeljebb hallgatónként, tanulmányi hónaponként 6000 Ft, azaz az adóévben összesen (10 tanulmányi hónappal számolva) 60 000 Ft lehet.

A 2007. január 1-jétől hatályos szabályok szerint viszont már nemcsak a felsőoktatási intézmény hallgatója, hanem minden felsőfokú képzésben, szakképzésben, doktorandusz-képzésben résztvevő, tehát a felsőoktatási törvény szerint hallgatói jogviszonnyal rendelkező érvényesítheti a tandíjkedvezményt.

A kedvezményt a hallgató és a befizető magánszemély nevére kiállított igazolás alapján az veheti igénybe, akinek a neve az igazoláson befizetőként szerepel. Az adókedvezményt igénybe veheti a hallgató, a hallgató szülője (örökbefogadó, mostoha, nevelőszülő is) nagyszülője, házastársa, testvére.

Gyakran előfordul azonban, hogy a tandíj kedvezményét sem a hallgató, sem hozzátartozói nem tudják érvényesíteni. Erre az esetre nyújt lehetőséget a tandíjkedvezmény igénybevételének az elhalasztása.

Ha a hallgató, vagy a (törvényben felsorolt) hozzátartozók egyike sem veszi igénybe a tanulmányi időszak valamely évében az adókedvezményt, akkor a hallgató a tanulmányainak befejezése után pótlólag élhet a kedvezménnyel. A hallgatói jogviszonyának első ízben történő megszűnése évét követő évtől érvényesítheti a tandíjfizetés évére vonatkozó rendelkezések szerint járó adókedvezményt legfeljebb öt egymást követő évben, tetszőleges elosztásban.

Ha a hallgató az utolsó évében például 100 000,– Ft tandíjat fizetett valamely felsőoktatási intézménynek, ez után 30 000,– Ft lett volna az elszámolható adókedvezmény. Ebből egyik családtagja 15 000,– Ft-ot elszámolt. Ez esetben nincs mód a hallgatói jogviszony megszűnése évét követően már a kedvezmény érvényesítésére. Ugyanez a diák azonban a teljes 30 000,– Ft-ot dolgozóként érvényesítheti, ha korábban az adókedvezményt senki nem vette igénybe. Gyakran találkozni azzal a hibával, hogy amennyiben a hallgatói jogviszony megszűnik az adott év júniusában, már a hallgatói jogviszony megszűnése évében érvényesíteni kívánják a korábbi év(ek)ben elhalasztott adókedvezmény igénybevételét. Ez helytelen eljárás, ugyanis a hallgatói jogviszony megszűnése évében csak a tárgyévben befizetett tandíj utáni adókedvezményt lehet figyelembe venni, a halasztottat nem.

A halasztott adókedvezményt 2007. január 1-je előtt a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő magánszemély tandíja vagy költségtérítése után lehet igénybe venni. Tehát a törvényben nem nevesített intézményekhez befizetett tandíj, vagy a második diploma megszerzését szolgáló tandíj után nem vehető igénybe adókedvezmény.

Az első alapképzés fogalmát a régi 1993. LXXX. Felsőoktatásról szóló törvény fogalmazta meg.

„Első alapképzés: alapképzési szakon az első egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló képzés – ideértve az állami és egyházi felsőoktatási intézmények külön jogszabályban szabályozott közös képzését is –, amelyre a hallgató felvételi eljárás során először nyer felvételt, és az e törvényben foglaltak szerint beiratkozással létesít hallgatói jogviszonyt. A hallgató az első felvételi eljárás során – a vonatkozó jogszabályok szerint – kétszakos képzésre is nyerhet felvételt. Első alapképzésnek minősül továbbá az a képzés, amelyre a hallgató az első beiratkozást követően történő szak-, szakpár-, illetve intézményváltással új felvételi eljárás eredményeképpen beiratkozik, a szak-, illetve intézményváltással felvett szak képesítési követelményében meghatározott képzési időnek a korábbi, első alapképzésben folytatott tanulmányok finanszírozott idejével csökkentett időtartamban. A hallgató és a képzés támogatásának részletes szabályait – a végzettség és a szakképzettség megszerzése előtti szakváltás, illetve a kétszakos képzés esetében – a Kormány rendeletben határozza meg”.

A korábbi években a kiegészítő alapképzés során befizetett tandíj után adókedvezmény nem érvényesíthető, mivel a halasztás igénybe vételére a tandíj befizetése évében érvényes szabályokat kell alkalmazni.

2007. január 1-jétől befizetett tandíj esetében már csak az a feltétel, hogy a magánszemély az új, 2005. évi CXXXIX. Felsőoktatásról szóló törvény szerinti hallgatói jogviszonnyal rendelkezzen. A magánszemély az alapképzés (BA, vagy BSc), a mesterképzés (MA, vagy MSc), a doktori képzés (Phd), a felsőfokú szakképzés, a szakirányú továbbképzés és a felnőttképzés keretében befizetett tandíj után vehet igénybe az adóévben vagy halasztottan adókedvezményt. Vagyis ezzel bővült a tandíj halasztott igénybevételének a köre, igaz viszont, hogy 2007. január 1-jétől megszűnt a felnőttképzés keretében külön igénybe vehető tandíjkedvezmény.

A nevelőszülői, a hivatásos nevelőszülői, és a helyettes nevelőszülői jogviszony
A nevelőszülői jogviszony a működtető és a nevelőszülő közötti megállapodás alapján jön létre. A megállapodást írásba kell foglalni és annak tartalmaznia kell a jogokat és kötelezettségeket. E jogviszonyt általában határozatlan időre létesítik, azonban kivételesen határozott időre is létrehozható. A nevelőszülő tevékenységéért díjazásra jogosult, ez a nevelőszülői díj. A jogviszony megszűnésének speciális esetei is vannak, a megszüntetés pedig csak közös megegyezéssel vagy felmondással lehetséges. A törvény a felmondási jog gyakorlásának kötelező eseteit is meghatározza.
A hivatásos nevelőszülői jogviszony a működtető és a hivatásos nevelőszülő, illetve a speciális hivatásos nevelőszülő között jön létre. E jogviszony jellegzetessége a jogviszony tartós jellege miatt, hogy a működtető jogutód nélküli megszűnése, illetve a felmondás bizonyos eseteiben a nevelőszülő a jogviszony időtartamától függően végkielégítésben részesül, továbbá hogy szabadságra, betegszabadságra is jogosult. A hivatásos nevelőszülő feladatainak és idejének beosztását maga határozza meg. A hivatásos nevelőszülő is díjazásra jogosult, amelynek legalacsonyabb összege 2003. január 1-jétől 92 500 Ft/hó.
E jogviszony mögöttes szabálya a szabadság kiadás és pénzbeli megváltása, a betegszabadság, a hivatásos nevelőszülői díj kifizetése és az abból való levonás a hivatásos nevelőszülő és a működtető kártérítési felelőssége vonatkozásában az Mt., s az e jogviszonyból keletkezett jogvitában a munkaügyi bíróság jár el.
A helyettes nevelőszülői jogviszony a gyermekek átmeneti gondozása, nevelése céljából létesül a nevelőszülői jogviszonyhoz hasonló tartalommal.