A magyar adószabályozásban valamennyi társas vállalkozási forma a társasági adó és az osztalékadó hatálya alá tartozik. Ez egyszerűsíti, és egyben meg is nehezíti a tervezési munkákat. A vállalkozási fonna választásánál külön jelent,séget kap a kockázat szempontjából a korlátlan felelősség kérdése. Ez tipikusan a betéti társaság beltagja esetén áll fenn. Ezen hátrány kiküszöbölésére gyakran alkalmazzák azt a módszert, hogy a korlátlanul felelős beltag e korlátolt felelősségű társaság.

Az alapítás költségei között fontos szerepet játszik a kötelező törzs tőke mértéke. Ez egyrészt finanszírozási kérdés, másrészt konkrét – adózási – illetékfizetési kötelezettséggel is jár. Az adótervezés szempontjából az alapítás során már a működő vállalkozás adóterve alapján határozzuk meg a szükséges saját forrást, és annak finanszírozási módját. Amennyiben a tevékenység nem igényel jelentős eszközállományt, illetve pénzeszközöket (például szellemi tevékenység), akkor célszerű lehet kkt. vagy bt. alapítása. Presztízs okokból más vállalkozási forma, kft. vagy rt. alapítása esetén adótervezési feladat a szükségesnél nagyobb törzstőke hasznosítása is.

A tőkestruktúra kialakításánál tekintettel kell lenni annak könnyen átalakíthatóságára, illetve kivonhatóságára is. A tőkearány során legyünk tekintettel a várható eredményre, illetve annak a mérsékelt osztalékadó-kulccsal történő kifizetésére is. Az alapítás mellett a működtetés költségei sem elhanyagolhatók. Jelen társasági előírásokkal, a szükséges döntési és ellenőrzési mechanizmusok kiépítése miatt az rt. működtetése költségesebb és körülményesebb, mint a többi vállalkozási forma esetén.

Ezek a különbségek jórészt számszerűsíthetők is. A működő vállalkozás szabályozása (például: kedvezményeknél) megkülönbözteti a vállalkozásokat méretük, illetve a tulajdoni szerkezetük alapján (például: magánszemélyek-e a tulajdonosok). Az alapítás során erre is tekintettel kell lenni, ami esetleg több kapcsolódó vállalkozás alapítását teszi szükségessé, így biztosítva a méretek, a tulajdonosi szerkezet adótervezési előnyeit, illetve a tulajdonosok és a technológia oldaláról jelentkező igényeket.

A vállalkozási forma kiválasztása láthatóan komoly adótervezési feladatot jelent, amely messze túlmutat az alapításon, hiszen a működő vállalat számára kell optimális adótervezés melletti működést megalapozni, és egy esetleges reorganizációt, tőkekivonást lehetővé tenni.

A vállalkozási forma tervezésévei párhuzamosan történik a vállalkozások székhelyeinek, illetve telephelyeinek megtervezése. Ennek során a technikai, technológiai, környezeti tényezők mellett az adótervezési eszközök is fontos szerepet játszanak. Az adótervezés célja olyan térbeli struktúra kialakítása, amely az adófizetést minimalizálja. Az elhelyezést meghatározó adózási szempontok az alábbiak:

  • a helyi adók fizetésének minimalizálása;
  • a kedvezmények időtávjának meghatározása;
  • a helyi önkormányzatok támogatása;
  • térségi besorolás, központi kedvezmények;
  • a helyi adóhatóság „hírneve”.

Ha az alapításkor nem járunk el kellő körültekintéssel az áfa-körbe történő bejelentkezéssel, akkor ez hosszútávon komoly gazdasági hátrányt jelenthet a vállalkozás számára. A tevékenységi struktúrával párhuzamosan meghatározzuk, hogy az adott vállalkozás keretein belül kizárólag adóköteles, kizárólag adómentes, vagy adómentes és adóköteles tevékenységet is végezni kívánunk.

Eldöntendő adótervezési kérdés, hogy a vállalkozást adómentesen (alanyi adómentesség), vagy adókötelesen indítjuk. Amennyiben az induló vállalkozás nem tőkeigényes, nincs azonnal jelentős beruházásigénye, a végső fogyasztó számára értékesít, vagy a vevő adólevonási joga korlátozott, akkor érdemes mérlegelni az adómentes indítást is.

Amennyiben az adókötelezettséget indulástól választjuk, akkor meg kell vizsgálni, hogy van-e lehetőség/kötelezettség az áfa különleges adózási módjának választására? A különleges eljárás elsősorban a jelentős adminisztrációs teher potenciális csökkentését jelenti és rendszerint nem jelent adóelőnyt. Meghatározott esetben ez a választás kötelező. Az általános szabályozás esetén meg kell tervezni, hogy milyen időszakra kívánjuk az áfaelszámolást választani.

A törvény által lehetővé tett gyakoribb bevallási időszak is kérhető vagy „kikényszeríthető” (például az értékhatár átlépésével majd önrevíziózással, ami az elszámolást kiegyenlíti, de a bevallási időszakot nem korrigálja vissza). Ez különösen visszaigénylő pozícióban levő vállalkozás (például beruházás, export) számára lehet fontos.

Meghatározott körben lehetőség van az adóév időszakának meghatározására. Ennek elsősorban mérlegkonszolidációs és/vagy vállalatszervezési céljai vannak. A választás azonban adózási következményekkel is jár. Például adóváltozások később érintik a vállalkozásokat, így a reakcióidő hosszabb és az ez idő alatti tevékenység eredményesebb lehet.